Karácsony Szentsége

2017. 12. 23.

A még mindig tartó Beavatási Folyamatommal járó Alkotói Csend okán azon gondolkodtam, hogy mely korábbi írásomat osszam meg Ünnepi Üdvözletként. Azt gondoltam meditációban kérek erre inspirációt, majd alig hogy leültem meditálni, számomra is váratlanul, megjelent, és beburkolt Karácsony Szentsége, és egy írás kezdett el kibomlani bennem. Így örömmel osztom meg Karácsony alkalmából született írásomat.

A Szentség nem más, mint egy megfoghatatlan, finom szubtilis energia, amely magában hordozza az Istenit, és amely energia körüllengi a Szentséget hordozó tárgyat, személyt, ünnepet. Karácsony Ünnepe is hordozza a Szentség energiáját, de azon a módon, ahogy jelenleg ünnepli az emberiség a Karácsonyt, ezzel, az Ünnep hordozta Szentséggel nem lehet találkozni, kapcsolódni. Ahhoz, hogy a kapcsolódás létrejöhessen, az Ünnepről le kell hántani mindent, ami anyagi, ami megfogható, vagyis az ajándékozást és a mértéktelen fogyasztást, mert ezek kitakarják és kizárják az Ünnepből a Szentség Energiáját.

A Karácsony hordozta Szentség nem más, mint az Isteni Szeretet, amely ilyenkor intenzíven beáramlik a Világba, ugyanis ilyenkor a Nap minden évben a Tejúton jár, és sugározza be a Földi Világba az innen kiáramló Isteni Szeretet-energiát. A téli napforduló napján (december 21.) éri el a Nap a Nyilas csillagkép kezdő csillagát, az Al Nasi-t, ami nem más, mint a Nyilas nyilának hegye. S a nyíl hegyének meghosszabbított iránya egyenesen az Isteni Szeretet szimbólumára, a Skorpió csillagkép szívére, annak legfényesebb csillagára, az Antares-re mutat, amely nem más, mint a Tejút dobogó, lüktető szíve. Vagyis a Nyilas csillaképbe, annak is a nyílhegyéhez lépő Nap azt üzeni, indítsd útjára a Fényt (Al Nasi), s a Szeretet (Antares) legyen a legfőbb célod. Ez az időszak minden évben mindenki számára hordozza azt a lehetőséget, hogy közvetlenül felvegye a kapcsolatot Istennel, ami leginkább a saját Isteni Önvalóval való kapcsolódást jelenti, mert az adja a közvetlen kapcsolatot Istennel. S ugyanígy minden évben január 1-e, 2-a táján jön le a Nap a Tejútról, amikor még könnyebb kapcsolódni az Isteni Energiákkal, és lehozni azokat a hétköznapok világába. Így a szilveszteri, ugyancsak csak az egót tápláló ünneplés, újból egy fontos égi mozzanat energiáitól választ el bennünket. Ráadásul valójában ilyenkor nem is kezdődik új év, mert csillagászatilag és energetikailag az új év akkor kezdődik, amikor a Nap eléri a Tavaszpontot, a Kos zodiákus (az új kezdet szimbóluma) 0. fokát, ez pedig nem más, mint a tavaszi napforduló. Ekkor indul egy új ciklus a Nap útján, és ezáltal energetikailag a hétköznapok világában is…

Ha jól ünnepeljük a Karácsonyt, akkor a Legnagyobb Szentségben, az Isteni Szeretetben tudunk megmártózni, és átitatódni Vele. Ennek révén pedig Önnön Szentségünkkel, önmagunk Szent Részével, tudunk kapcsolódni, ami nem más, mint a Fény és a Szeretet. Mert mi magunk vagyunk a Szeretet, az sosem kívülről jön. Csak az egója által uralt, Önvalójától elválasztott ember hiszi azt, hogy a Szeretet kívülről, a másik emberből jön, és ezért keresi a kapcsolódást. Kívülről akarja pótolni azt, amitől belül el van zárva. Ráadásul egy olyan másik embertől akarja megkapni a Szeretetet, aki maga is el van zárva attól. Az Önvalóját élő emberből árad a Szeretet, ő éli a Szeretetet, maga a Szeretet, és Önnön Szeretet Minőségét osztja meg embertársaival. Ahhoz, hogy az ember élni tudja a Szeretetet, vissza kell találjon Önnön Szentségéhez, Önnön Isteni Mivoltához.

Azonban Önnön Szentségünkkel is csak akkor tudunk kapcsolódni, ha lehántjuk magunkról is mindazt, ami anyagi. Vagyis ha nem a testünkkel, elménkkel, egónkkal azonosulunk, hanem megfoghatatlan Önvalónkkal, Isteni Mivoltunkkal, azzal a Ragyogó Fényességgel és Szeretettel, akik valójában vagyunk. Ennek a Fénynek és Szeretetnek az emberi test csak a ruhája, hogy a megfoghatatlan Isteni az Anyag Világában – a megfoghatóban – megnyilvánulhasson. Az emberiség mindaddig nem találkozhat, kapcsolódhat Karácsony Szentségével, és ezáltal Önnön Szentségével, amíg a Karácsonyt ajándékozással és fogyasztással ünnepli, mert a Szentség a Karácsony anyagon túli részében van. Ha jól ünnepeljük, akkor körbelengi az Ünnepet. Ezzel a Szentséggel csak akkor tudunk kapcsolódni, abban megmártózni, ha szakítunk a jelenleg uralkodó szokásokkal, és szerényen ünnepeljük az Ünnepet, mert az Isteni mindig az Egyszerűségben van. Az Ünnepből felhajtást az egó csinál, s mindezzel a felhajtással öntudatlanul elfedi a Karácsony lényegét: a beáramló Szentséggel, Istenivel való kapcsolódást, és az abban való megmártózást.

Akinek nem adatik meg a csillogó, anyagi javakkal teli ünneplés, az valójában sokkal szerencsésebb (még ha a mai közgondolkodás ezzel ellentétes is), mert könnyebben találkozhat Karácsony Szentségével, ha meglátja, hogy Egyszerű Karácsonya erre sokkal nagyobb lehetőséget ad, mint az anyagban dúskáló ünneplés. Az anyagi javakkal teli karácsony csak falat emel Karácsony Szentsége köré, amely elválasztja attól az ilyen módon ünneplőket. Mert a Szentség megfoghatatlan. S ha a Karácsonyt megfogható dolgokkal akarjuk ünneppé tenni, akkor a megfoghatatlan Szentségből, a Valódi Ajándékból nem tudunk részesülni.

Ezért oly fontos az is, hogy az adventi időszakot, a Fény-várás heteit jól használjuk ki, s a vásárlás, a kívül való készülődés helyett főként belül készüljünk az Ünnepre, mert csak így találkozhatunk annak Szentségével, akkor kaphatjuk meg a Legnagyobb Ajándékot, ami egyetlen üzletben sem vásárolható meg, és amit senki más nem tud megadni nekünk, csak mi magunk. Mert a belső felkészüléssel válunk alkalmassá arra, hogy önmagunkban találkozzunk a Szentséggel. Ami nem más, mint a Szeretet Fénye és Energiája, vagyis Isten. S a Szentestének valójában arról kellene szólnia, hogy ezt a bennünk megtalált Szentséget, a Szeretet Fényét osztjuk meg egymással. Ez a Legnagyobb Ajándék, amit egymásnak adhatunk.

S ilyen értelemben az sincs rosszabb helyzetben, aki valamiért egyedül ünnepli a Karácsonyt. Mert egymagunkban ünnepelve is lehetőségünk van arra, hogy találkozhassunk és kapcsolódhassunk Karácsony Szentségével, az Isteni Szeretettel. A Szeretet megéléséhez nem kell valaki más, mert a Szeretet te magad vagy. A Szeretetet nem mástól kell várni, hanem Önnön Szeretet Minőségünket kell élni, és azt árasztani a Világba. Ily módon azok számára is Szeretetteljes lehet a Karácsony, aki az Ünnep Varázsával, az Isteni Szeretettel valamiért egyedül kapcsolódik. Ez alatt természetesen nem azt értem, hogy aki éli Önnön Szeretet Minőségét, az akkor már nem is akar kapcsolódni másokkal, hanem csak azt, hogy nem szükségből kapcsolódik, hanem Szeretetből. Jelen világunkban az Önvalójától, Önnön Szeretet Minőségétől eltávolodott, önmaga alacsony tudatossági szintje által attól elzárt ember szükségből kapcsolódik, mert szüksége van a Szeretetre, mivel önmagában nincs kapcsolatban azzal. Az Önvalójából élő ember Szeretetből kapcsolódik, mert ő maga a Szeretet. S ha mindenkiből Önnön Fény és Szeretet Minősége áradna, akkor Szeretetteljes és Békés Világban élhetnénk. Ezért lenne oly fontos, hogy szakítson az emberiség azzal a helytelen szokással, ahogy a Karácsonyt ünnepli, mert a Karácsony időszaka egy jó lehetőség lenne arra, hogy visszatalálhasson az ember eredendő Fény és Szeretet Minőségéhez. S ebből a szempontból fontos lenne az is, hogy egy kicsit mindenki legyen csak Magával is Karácsonykor.

A Karácsonyt valójában nem ünnepelni kellene, hanem a szívünket kellene karácsonyra Ünneplőbe öltöztetni (Fénnyel és Szeretettel átitatni), azért mert lehetőséget kapunk Karácsonykor arra, hogy megfürödjünk a Világba ilyenkor beáramló Szentség Energiákban, és azokkal átitatódva, felfényesedve visszatalálhatunk Önnön Szentségünkhöz, Isteni Mivoltunkhoz. Az Ünnep oka valójában maga az a Csoda kellene legyen, amelyben ilyenkor részünk lehet, ha képesek vagyunk Karácsony Szentségével kapcsolódni.

Merj változtatni, szakíts azokkal a Fénytelen és Valódi Szeretet nélküli szokásokkal, amelyeket az Istentől eltávolodott, egója által uralt emberiség alakított ki, mert azok elválasztanak a Karácsony Igazi Ajándékától. S használd arra Karácsony Szentségét, hogy visszatalálhass Önvalódhoz, Önnön Szentségedhez: Isteni Énedhez. Ne anyagi javakkal ünnepeld a Karácsonyt, hanem az legyen az Ünnep számodra, hogy Karácsony Szentsége révén, azzal kapcsolódva, Csodálatos Lehetőségben van részed. Olyan Csodában részesülhetsz ilyenkor az Ünnep Energiái révén, amelynél csodálatosabb dolog nincs a Földön: megélheted önmagad Isteni Mivoltát, a Ragyogó, Pulzáló Fény és Szeretet Energiát, Aki Vagy. S ha ezzel az energiával azonosulsz, akkor nem boldog vagy, hanem Te Magad vagy a Boldogság. A Karácsonyt akkor ünnepled jól, ha lehetővé teszed, hogy az Ünnepben rejlő Szentség belengje az otthonodat, a szívedet (Belső Otthonodat), a kapcsolataidat, mert a Karácsony mindezek által tudja odaadni Megfoghatatlan, de Valódi és Legnagyobb Ajándékait.

Ebben az évben Karácsonykor, ráadásul egy különleges égi állás is segíti, hogy Karácsony Szentségével kapcsolódni tudjunk. Ugyanis idén a Téli Napfordulón nem csak a Nap áll együtt a Nyilas Al Nasi csillagával, hanem a Szaturnusz is, amely bolygó képviseli többek között a Szentség, a Valódiság, az Igaz Értékek energiáját. Ez azért különleges most, mert a Szaturnusz Nap körüli pályáját 28 év alatt teszi meg, vagyis ezen a ponton csak 28 évente tartózkodik. Ráadásul a Szaturnusz a téli napforduló előtti napon lépett be a Bak zodiákusba, ahol uralomban van, ami azt jelenti, hogy a szaturnuszi minőségeket könnyebben tudjuk alkalmazni. Ez az együttállás még inkább segíti, hogy a Karácsony Szentség Minőségének megélését a gyakorlatba ültessük, ugyanis a Szaturnusz segíti, hogy gyakorlatba ültessünk dolgokat. A Nap-Szaturnusz együttállás egyúttal érinti a Nyilas csillagkép felett elhelyezkedő Kígyótartó csillagképet is, annak kezénél jár. A Kígyótartó az erők uralásának, kézben tartásának a szimbóluma, amelyben, ha a Szaturnusz tanításainak köszönhetően jól vizsgázunk, akkor kézzelfogható varázserőt kaphatunk a kezünkbe. Az erők uralása elsősorban azt jelenti, hogy az egót háttérbe szorítjuk, nem hagyjuk, hogy alacsony minőségű énünk uralkodjon bennünk, hanem a Belső Mester (szintén szaturnuszi szimbólum), Felsőbb Énünk által tartjuk kézben életünk dolgait. Ez támogatja azt is, hogy az anyag hamis csillogása ne tudjon elválasztani a Valódi Kincsektől (Szaturnusz), amelyeket a Karácsony adhat. December 25-26-án pedig a Vénusz (a Szeretet, az Önszeretet, a Szerelem, az Emberi Kapcsolatok, az Anyagba Varázslás szimbóluma) áll be a Szaturnusz mellé a Nyilas nyilához, így emberi kapcsolataink, kreatív alkotó erőink is Szentséggel itatódhatnak át, Isteni Alapokra helyeződhetnek, és hosszú távra szentelődhetnek meg Szeretetben, Szerelmetes Alkotásban, ha élünk ezekkel az energiákkal. Ezen felül a Szaturnusz most egy különleges, varázslatos fényszög kapcsolatot is felvesz a Neptunusz bolygóval, ugyanis kvintil fényszöget alkotnak egymással, amely a varázslás fényszöge. A Neptunusz pedig nem más, mint a mélylélek, az Isteni Szeretet szimbóluma, amely jelenleg a Halak zodiákusban és a Vízöntő jövő vizében jár. Vagyis, ha uraljuk az erőinket, akkor vagyunk képesek Önnön Fény Minőségünk révén az Isteni Szeretettel kapcsolódni, abban megmártózni, és Isteni Énünkkel varázsolva, Istennel együttműködve, egy Fényesebb, Szeretetteljesebb, Stabil, Isteni Alapokon nyugvó, azaz Magas Minőségű Jövőt lehozni az Anyag Világába. Ez mindenki számára lehetőség, de mindenki maga dönt, hogy az anyagba ragadt, az egó fogságába záró ünneplést, vagy az Ünnep Csodáját, az Isteni Énhez vezető, Karácsony Szentségének Ajándékával való kapcsolódást választja. S mivel Szabad Akarat van, mindenki azt kapja, amit választ…

Áldott, Szentséges Energiákkal teli Karácsonyt, és Fényesebb Jövőt varázsoló Új Esztendőt kívánok!

 

Tuboly Beatrix
2017. december 22.

 

Felhasznált képek forrása:

Pixabay

Kagaya: the Zodiac

 

 

VISSZA