“Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”

Egy merénylet margójára…

Az emberiség nagy része most gyűlölködve, haraggal és félelemmel szemléli a párizsi eseményeket, s egy bizonyos nézőpontból nézve, érhető módon, nem látja szívesen. Pedig pont azért történnek ezek az események, hogy ránézzünk, és mögé nézzünk. De természetesen nem politikai és gazdasági, vagy vallási szempontból, hanem mindenféle emberi érdeket kizárva, egy Magasabb Nézőpontból. Valamint azért, hogy belenézzünk, mint egy tükörbe, amely nem éppen a szebbik arcunkat tárja elénk. Önvizsgálatot kell tartania az emberiségnek. Méghozzá mindannyiunknak!

Fontos, hogy a Világunkban történő ilyen és hasonló események esetében (menekült áradat, természeti katasztrófák, stb.) ne a felszínen látható tényleges fizikai történéseket figyeljük meg elsősorban, hanem a mögöttes szimbolikát. Így érthetjük meg, hogy miért történnek ilyen események Világunkban, és csak így érthetjük meg az üzenetét, amely valójában a Teremtő üzenete számunkra. A látható mögött a Láthatatlan Kéz szándékait keressük, kutassuk! Csak ekkor érhetik el ezen események Magasabb Céljaikat, és csak ekkor érhetjük el, hogy az ilyen események létjogosultságukat veszítsék, ha a mögöttes üzenetekre hallgatunk, változunk és változtatunk. Ahogy az emberi test esetében is azért jön egy betegség, és annak tünetei, mert rajtuk keresztül a Lélek üzen, ugyanúgy a Világ „testén” esett sebek a Világlélek, és a Teremtő üzeneteit hordozzák, csak nem egy embernek, hanem az egész emberiségnek. Ezért ráz meg egy-egy ilyen esemény világméretekben embereket… Mindegyik egy-egy ébresztő üzenet az emberiségnek…

A terrorista nem más, mint egy öntörvényű ember, aki a saját vallása, hitrendszere szerint igazságot akar tenni a világban. Vagyis az öntörvényűség minőségét képviseli, amely az ego minősége. A Lélek Szintjén egyetlen törvény uralkodik ugyanis, az Isteni Törvény, az Isteni Rend. S ha tükörként tekintünk az eseményekre, akkor elég egyértelmű, hogy azt kell megvizsgálnunk mindannyiunknak, hogy mi egyenként hol vagyunk öntörvényűek, hol vétünk az Isteni Rend ellen, hol nem képviselünk Tiszta Értékeket az életünkben. Szigorú és kíméletlen önvizsgálatra hívnak ezen események: a hétköznapokban mi hol működtetünk öntörvényűen olyan minőségeket, amelyek az Isteni Rend és a Szeretet ellen dolgoznak. Hol jelenik meg az életünkben a félelem, a hazugság, a becstelenség, az elnyomás, a kihasználás, az önös érdekből kapcsolódás, a gyűlölet, a harag, az ítélkezés, az öntörvényűség, a lázadás, a harácsolás, a pöffeszkedés, a környezetszennyezés, a kizsákmányolás, a pazarlás, a széthúzás, a türelmetlenség, a lustaság, a gyengeség, az irígység, és még sorolhatnám. Ki-ki feladata, hogy feltárja, nála milyen öntörvényű, Isteni Renddel ellentétes minőség van jelen… Rá kell néznünk, mi hol vétünk az Élet ellen!

Ha haragszunk a terroristákra, akkor nem teszünk mást, mint a tükörre kifelé mutogatunk, ahelyett, hogy felelősséget vállalva saját sötét, árnyékos részeinkért, önvizsgálatot tartanánk. Ez utóbbiba fektetve energiáinkat sokkal inkább érhetjük el, hogy ne legyen szükség ezekre az eseményekre a világban, mint ha az önmagunk részéért felelősséget nem vállalva (kicsiben és nagyban egyaránt: egy-egy ember, kormányok, államok, erőszakszervezetek, stb.), harcot indítunk ellenük, vagy „ártatlanként” segítőkészen imádkozunk.

Ugyanis a terrorista nem más, mint eszköz Isten kezében, ahogy a menekült, a természeti katasztrófa, és minden a világot megrázó esemény is az. És ha így haladunk tovább, ahogy eddig, akkor Isten kénytelen lesz újra és újra hasonló eszközökhöz nyúlni, mert ha a halk és kicsi jelzésekre nem hallgatunk, azokból nem tanulunk, akkor kénytelen robajt csinálni körülöttünk, hogy vakságunkból és süketségünkből felébredjünk, és hogy megtanuljuk végre az Istenivel szembeni Alázatot.

Ahogy Jézus is „eszköz” volt Isten „kezében”, úgy Lucifer is az. Csak az a különbség, ahogy Isten „eszközül használja” Őket. Jézus a Fényt képviselte, és a Szeretetre tanított, vagyis azt mutatta merre menjünk. Lucifer (akinek neve Fényhozót jelent) valójában szintén a Fényt képviseli, csak a sötétségen keresztül vezet a Fény felé. Vagyis nem azt tanítja, merre menj, hanem azt, hogy mitől távolodj, mit kerülj el, hogy a Fénybe juss, hogy a Fényt képviseld. Lucifer Isten egyik legkedvesebb Angyala volt, de mivel megtagadta Istennek a szolgálatot, ezért Isten lelökte, így vált bukott angyallá. Így is szolgál, csak nem önként vállalva, hanem Isten által rákényszerítve a Feladatot. Lucifer értünk bukott, azért küldte Isten, hogy ilyen módon mentse meg gyermekeit attól, hogy eltávolodjanak a Fénytől és a Szeretettől. Mert mi emberek hosszú ideje ezt tesszük. Ezért vált ilyen sötétté a Világunk… Épp ezért a hasonló események kapcsán nem félni kell, hanem az eseményekre ránézve, azok üzenetét keresve befelé nézni, önvizsgálatot tartani. Mindannyiunknak! Ugyanis csak az fordíthat a Világ Kerekén, ha mindannyian kíméletlenül szembenézünk önmagunkkal, és kirostáljuk árnyékos részeinket. Mindegy, hogy kicsiben vagy nagyban képviseljük az öntörvényűséget, az Isteni Renddel szembeni energiát. Sok kicsi sokra megy… Mindannyian felelősek vagyunk azért, ami a Világban történik. A külvilág mindig tükör, csak legfeljebb nem szeretünk belenézni. S a tükör azért, és akkor képvisel erőteljesen egy ellenpólust, egy negatív minőséget, amikor az kell, hogy a bennünk kevéssé vagy nagyobb mértékben megnyilvánuló hasonló minőséget meg tudja világítani. Kell az erős tükör, hogy napvilágra kerülhessen saját árnyékos oldalunk. Ha nem elég erős a tükör, akkor nem vesszük észre, elmegyünk mellette, mert nem tud irritálni, nem tudja a bennünk lévő hasonló minőséget „megpiszkálni”. Ezért küldi Isten a terroristákat, és a hasonló mélyen érintő eseményeket, mert sajnos már ott tart a Világ, hogy kell az erős behatás az emberiségnek, hogy észrevegye, mit csinál. Öntörvényűen hogyan teszi tönkre azt a precízen és jól megalkotott Csodálatos Világot, és Bolygót, amivel Isten megajándékozott bennünket, és ahol felépítette azt a mindennel és mindenkivel összhangban működő Rendet, amelyet mi magunk is képviselve Szeretetben és Boldogságban élhetnénk ITT.

Nem azt kell kutatni, hogy hol van még a Világegyetemben emberi életre alkalmas másik hely, hanem abba kell fektetni az energiánkat, hogy azt a Kincset (Földanyát), amit Isten nekünk ajándékozott lakhelyül és tapasztalási, tanulási helyül, hogyan óvhatjuk meg, hogyan élhetünk rajta Szeretetben és Együttműködésben, és hogyan fejleszthetjük tovább önmagunk javára Istennel együttműködve. Merthogy azért vagyunk itt, hogy megtanuljunk Szeretni, és abban a tudatban éljünk, hogy mindannyian Egyek vagyunk. Még a terroristákkal is! Ők is egy-egy Fényszikra, Isten gyermekei, akik vállalták a negatív, emberiséget ébresztő nem épp kellemes Feladatokat. Ahogy Lucifer is.

Az is az Isteni Renddel ellentétes, ami a fogyasztói társadalom attitűdje (ami egyébként az egyéni emberi kapcsolatokban is jelen van…), hogy kizsákmányoljuk a Bolygót (a kapcsolatot), kivesszük belőle, amit lehet (ez is öntörvényűség!!!), aztán ha már nem tud adni semmit, akkor „kidobjuk” és „veszünk” helyette másikat. Csakhogy ebben a létezési formában nincs másik Otthonunk!!! Ha lenne, Isten megteremtette volna. Az is öntörvényűség, hogy meg akarjuk bontani az Világűr Magasabb Elvek Szerint Működő Rendjét, és emberi létezésre, életre alkalmas területet akarunk kialakítani ott, ahol Isten nem alakított ki ilyet. Isten nem azért adja az emberiségnek a Tudást, hogy az emberiség és a Világ, az Isteni Rend ellen tegyünk vele, hanem azért, hogy az emberiséget és a Világot SZOLGÁLJUK vele. Mindannyiunknak ez a dolga, mindegy hogy milyen tudásról van szó, és hogy kicsiben vagy nagyban tudunk-e vele tenni az emberekért, emberiségért.

Nem a terroristákra kell haragudni, gyűlölködő szemekkel nézni, és szavakkal illetni az eseményeket, hogy „Jaj, Istenem, ezek a rosszfiúk miket csinálnak!”. Majd megnyugodva, hogy mi ezzel meg is tettünk mindent, és hogy mi milyen jók vagyunk, tovább folytatni Élet-ellenes, Isteni Rendet megbontó, a Bolygót és így végső soron az emberiséget pusztító tevékenységünket… Mindezeket az energiákat inkább önvizsgálatba kell fektetni, majd változni és változtatni. Másként csinálni. Akkor majd nem lesz szüksége Istennek arra, hogy természeti katasztrófákat, terroristákat, menekülteket, és hasonlókat küldjön a Világba. Akkor nem lesz szükség a Luciferi Erőkre, amelyek tanításul érkeznek az emberek világába. Egy Lélek által vállalt Feladat ugyanis nem mindig pozitív, ahogy Jézusé volt, Isten néha Luciferi Feladatokkal bíz meg egyes Lelkeket, ha már másként nem tudja észre téríteni az önpusztító emberiséget. Ugyanis a jézusi és luciferi feladat Isten előtt egyenlő: mind a kettő a Fény felé vezet, csak más módon.

Ha mi emberek észre térünk, Lucifer is visszakerülhet Isten mellé arra a trónra, ahonnan értünk lebukott, és akkor majd nem jár itt közöttünk terroristák és egyéb „negatív” energiák képében, mert ha ott ragyog Szívünkben a Fény és a Szeretet, akkor Neki már nem lesz itt dolga, mert „mesterkedései” révén sikerült elhoznia azt, amiért Isten megbízásából elbukott értünk. Ezen események által azt is tanítja nekünk, hogy az emberiség is elbukott: nem jól használja az Istentől kapott tudást, nem szolgál vele, hanem sokkal inkább árt. De folyamatosan adott a lehetőség a felébredésre, a feltámadásra, a felemelkedésre: azaz a változásra és a változtatásra.

Természetesen mindig könnyebb kifelé mutogatni (most éppen a terroristákra), áldozati szerepbe bevonulni (pl. természeti katasztrófa esetén), mint magunkkal szembenézni, és felelősséget vállalni a saját részünkért, amivel hozzájárulunk, hogy ilyen Világban élünk most. Azt az energiát, amit az ítélkezésbe, ellenérzésekbe, félelembe fektetünk, önmagunkba nézésre kell fordítani, fókuszálni. A párizsi események nem azt mutatják, mitől féljünk, mi miatt szörnyülködjünk kívül, hanem azt, hogy mire vigyázzunk belül, mit kerüljünk a saját életünkben, kicsiben és nagyban egyaránt. Mindegy, hogy milyen feladatot, szerepet töltünk be a világban, mindannyiunknak erre szeretné fordítani a tekintetét Isten.

A rémségek közepette a jó hír: az is rajtunk múlik, hogy más Világban élhessünk. Nem vagyunk kiszolgáltatva. A mi kezünkben van a Megoldás Kulcsa. Mi magunk lehetünk egy Új Világ letéteményesei. „Hiába” imádkozunk, kérjük Istent, hogy szüntesse meg az ilyen és hasonló kegyetlenségeket, szörnyűségeket, ha mi nem vesszük ki a magunk részét, amivel a változásért tehetünk, ha mi továbbra az Isteni Rend ellen éljük az életünket. Sose felejtsük el: Társteremtők vagyunk! Nézz körül magadban, és kicsi világodban, Te hol vagy öntörvényű, hol vétesz az Isteni Rend ellen, hol nem éled az Igaz Értékeket, és hogy hol rejtőznek azok a kulcsok, amelyek felnyitják azokat az ajtókat a Szívedben, amelyek elzártak téged a Fénytől és a Szeretettől. Mert ha bennünk felragyog a Fény, akkor Lucifer beteljesítette Feladatát, és visszaülhet Isten mellé, nem fogja már megzavarni kellemetlen eseményekkel világunkat. S ha bennünk ott lesz a Fény, akkor lesz Világosság az egész Világban, mert mi emberek világíthatjuk csak be azt Saját Fényünkkel, ahogy az Univerzumot a csillagok.

                                                                                                                                                    Tuboly Beatrix
2015. november 20.

(Felhasznált képek forrása: Pixabay – szabadon felhasználható képek)