BEMUTATKOZÁS

Egy 14 éves kamaszlány, akinek fogalma sem volt, hogy milyen pálya felé induljon el, Édesanyja támogató segítésével egy közgazdasági szakközépiskolát választott. Az első történelem órán a tanár azt a házi feladatot adta, hogy mindenki válasszon egy idézetet, és írja be a füzete első oldalára. A kamaszlány kedvenc költője, Petőfi Sándor versei között keresgélve, Sors, nyiss nekem tért… címmel rátalált egy addig számára ismeretlen költeményre. Elolvasva a verset, annak első két versszaka valamiért megszólította, így ezt az idézetet választotta

Bár általánosságban nem volt rá jellemző, hogy buzgó diákként jelentkezzen, felszólaljon az órákon, a következő órán mégis késztetést érzett arra, hogy a tanár felkérését követően jelentkezzen, és az általa választott idézetet felolvassa. A felolvasást követően a tanár megkérdezte tőle, hogy miért ezt választotta. A válasza az volt, hogy nem tudja, de valamiért nagyon tetszett neki. Akkor még nem tudta, hogy a szívének oly kedves idézet révén, valójában a Lelke üzent neki. Már itt megsúgta mi is az ő Igazi Útja, Igazi Feladata. Ezért volt az idézet oly kedves számára… Felnőttként, életútja későbbi állomásain, amikor egy-egy sugallat formájában ráláthatott vállalt Feladatára, gyakran jutott eszébe ez a történet és az idézet…

Ez a 14 éves kamaszlány én voltam… Ma már tudom, hogy kamasz koromban többféle módon is megjelent Önvalóm hívása, de akkor ennek még nem voltam tudatában.

Az érettségi, majd a közgazdászi diploma megszerzése után, teljesen átlagos emberi vágyakkal, célokkal vágtam neki a felnőtt létnek: párkapcsolat, gyermek, család, szakmai kiteljesedés. Szakmai téren, bár még öntudatlanul, de már ekkor is a Lelkem és a Sors terelt. Tanulmányi szerződésemnek köszönhetően több cég közül választhattam, de munkahelyem megválasztása nem észérvek alapján történt, hanem „csak” egy belső érzés, a szívem súgása alapján döntöttem. Az addigra számomra nem is hallott területre – amelyet utólag a legérdekesebbnek tartottam – való bekerülés pedig, a Sors Ajándéka volt. De Igazi Feladatomra ekkor még nem láthattam rá. Nem volt még itt az ideje…

Bár mindig is fontosabb volt számomra a családalapítás, mint a szakmai siker, a karrier, ezen a téren mégis újra és újra azzal kellett szembesülnöm, hogy ezen vágyam megvalósulása valamiért rendre akadályokba ütközik. Szakmai téren nem voltak igazán karrier elképzeléseim, inkább csak az akkor még rendkívül érdekesnek talált munka öröme hajtott. Szorgalmas munkámnak, átfogó szakmai tudásomnak, és a munkám iránti érdeklődésnek köszönhetően azonban mégis lépésről lépésre emelkedtem a ranglétrán. Mindeközben érdeklődésem egy másik irányba is kinyílt, nevezetesen a spiritualitás felé. Majd egy kisebb betegség hozott újabb irányváltást, mivel nem találtam megoldást rá a klinikai orvoslás keretei között, ezért fordultam a természetgyógyászat felé. Azon belül is a táplálkozásom megreformálása hozta el a gyógyulást. Bár először azt gondoltam, hogy ha meggyógyulok, akkor visszaállok a korábbi életmódra, azonban közben annyit olvastam ebben a témában, valamint életmódtáborokban vettem részt, hogy megértve a tiszta táplálkozás jelentőségét, és megtapasztalva annak gyógyító hatását úgy döntöttem, hogy mégsem térek vissza korábbi táplálkozási szokásaimhoz. Így 1997-ben végleg a vegetáriánus életmód mellett döntöttem, és így élek ma is. Ma már tudom, hogy ez az életmódváltás nem csak a gyógyulásom és az egészségem miatt volt fontos, hanem a Feladatomra való felkészülést, és az arra való alkalmasságot is szolgálta, amelyben a lelki tisztaságon túl a testi tisztaságnak is fontos szerepe volt, és van ma is.

Ezek a változások azt is magukkal hozták, hogy egyre inkább azt éreztem, a közgazdászi pályán nem vagyok a Helyemen, de még ekkor sem láthattam, hogy mi is az én Valódi Hivatásom. Gyógyulásom magával hozta, hogy komolyan el kezdett érdekelni a természetgyógyászat és a spiritualitás, így 2002-ben először csak érdeklődőként kezdtem meg főiskolai tanulmányaimat a Mantra Alternatív Természettudományi Főiskolán. Az első év elvégzése után azonban megérett bennem, hogy én természetgyógyászattal szeretnék foglalkozni. S habár ekkor még azt gondoltam, hogy táplálkozási tanácsokkal lehetek majd az emberek segítségére, diplomamunkámat is ebben a témában írtam, de az Élet más felé terelt, és érdeklődésem is egyre inkább a lélekkutatás felé fordult. Így kezdtem el már főiskolai tanulmányaim mellett is olyan alternatív terápiákat tanulni (Bach-virágterápia, Transzperszonális légzésterápia), amelyek a testi és lelki betegségek okát lelki oldalról közelítik meg, és a személyiség és a lélek közötti harmónia helyreállítása, valamint a test öngyógyító mechanizmusainak a támogatása a céljuk. A főiskola befejeztével szerettem volna olyan államilag is elismert képesítést szerezni, amellyel hivatalosan is megkezdhetem természetgyógyászati tevékenységemet, így esett a választásom a Kineziológia One Brain ágára, amely rendszer filozófiája jól beleillett érdeklődési körömbe. Eközben felkeltette érdeklődésemet a Peter Hess-féle tibeti hangmasszázs módszere is, így párhuzamosan ezt is el kezdtem tanulni. 2007-ben vizsgáztam az ETI-ben kineziológusként, illetve ugyanebben az évben tanulmányaim végeztével megkaptam a hangmasszőri képesítést is. 2009-ben a One Brain rendszer alapszintű oktatójává váltam, majd 2012-ben megkaptam a haladó oktatói jogosultságot is. 2007-ben még közgazdászi munkámmal párhuzamosan, mellékállásban kezdtem el a terápiás tevékenységet, majd 2010-ben döntöttem a közgazdászi pálya végleges elhagyása mellett. Ezt követően még további módszerek kerültek be eszköztáramba, 2011-ben hormonegyensúly tanácsadó képesítést, 2013-ban Aura Soma konzulensi végzettséget szereztem.

S habár az akkor még Hivatásomnak gondolt természetgyógyászat felé haladás - ha kihívásokkal teli úton is - eredményes volt, egyéni vágyaim (Társ, Gyemek, Család) megvalósulásával kapcsolatban még mindig akadályokba ütköztem. Főiskolai tanulmányaim során megismerkedve azzal a szemlélettel, hogy minden problémánk mögött belső személyiségbeli blokkok állnak, el kezdtem magamon dolgozni mindazokkal a módszerekkel, amelyeket magam is tanultam, illetve olyan módszerekkel is, amelyek tanulmányaim során látókörömbe kerültek, és nagyon tetszettek (pl. Hellinger-féle családálltás módszere). Majd egy idő után felfedeztem azt is, hogy hogyan tudok külső segítség nélkül, a saját tudásomat és képességeimet felhasználva önmagamon dolgozni, illetve volt, hogy meditáció közben mentek végbe spontán terápiás folyamatok. Ugyanis folyamatosan hajtott az, hogy visszakapjam Önvalómat, azt aki valójában vagyok, és akitől gyermekkorom és életem tapasztalásai elválasztottak. Sokat segített még ebben a folyamatban a természetben ücsörgés, a természet megfigyelése közben ugyanis sok hasznos felismerésre jutottam önmagammal, az életemmel, és általánosságban az Élettel kapcsolatban. Sok-sok évi, intenzív belső munkával a hátam mögött, azonban még mindig azt kellett tapasztalnom, hogy „hiába” a sok belső változás, mégsem hozza meg a külső változást is, vagyis a vágyaim megvalósulását. Aztán egyszer csak megfogalmazódott bennem, hogy hány olyan embernek van párja, gyermeke, családja, aki soha egyetlen egyszer sem dolgozott magán. Rájöttem, hogy az akadály nem bennem van, nincs velem semmi baj; annak oka valahol máshol van, hogy az én életemben ezek a dolgok valamiért hátráltatva, késleltetve vannak, merthogy azt mindig is biztosan éreztem, hogy mindezek részei az én életemnek is. Majd végre eljöhetett az a pillanat is, amikor ráláthattam, hogy Lelkem egy olyan Feladatot választott, amely mindenek felett prioritást élvez az életemben, minden tapasztalásom ennek a megvalósulását szolgálja, és Feladatom megvalósulása határozza meg egyéni vágyaim megvalósulását is, illetve vágyaim megvalósulása is a Feladatot szolgálja.

Egy idő után ráláthattam arra is, hogy azért az akadályoztatottság, a sok egyedüllét, mert az tudta biztosítani azt az intenzív belső munkát, és azt a sajátságos „edző terepet”, amely a Feladatomra való felkészítést szolgálta. Másrészt a Lelkem egyéni vágyaim hívó erejét választotta hajtóerőnek, katalizátornak, a feléjük való haladást pedig Beavató Útnak ahhoz, hogy meglépjem azokat a belső változásokat, amelyek a Feladatomra való felkészítést szolgálták.

Ez a Beavató Út megtanított arra, hogy minden körülmények között Önvalómat és így a Lelkem Útját kövessem, akkor is, ha ez a nehezebb Út, ha olyan utakon kell is mennem, amelyek elmém számára nem logikusak, amelyekről félmegoldások nem téríthettek le, és amelyeken a vágyaim megvalósulása látszólag nem kap teret. Ahogy azt is meg kellett tanulnom, hogy nem érhetem be félmegoldásokkal a vágyaimat illetően, ott sem adhatom alább annál, mint ami felé a Lelkem hív, és nem is erőszakolhatom ki vágyaimat az élettől, hanem azok is csakis a Lelkem Terve szerint valósulhatnak meg. Sok-sok belső munka, hosszú éveken át tartó Tudatosság-, Türelem-, Kitartás-, Erő-, Alázat-, és Hit próba, Önbizalom-, Önbecsülés- és Önszeretet lecke; a Sorssal s így a Lelkem Tervével szembeni Alázat; valamint a Megfoghatatlanra való támaszkodásba való Beavatás jellemezte ezt az utat. És végső soron mindennek az volt a célja, hogy egyre közelebb és közelebb kerüljek Önvalómhoz, ráláthassak arra, hogy ki is vagyok valójában, is mi is az én vállalt Feladatom, az Igazi Hivatásom, és képes is legyek megvalósítani. Másrészt a Lelkem azt választotta, hogy hiteles tanító legyek, ezért mindent előbb meg kellett tapasztalnom és a gyakorlatba ültetnem, hogy azt követően hitelesen tudjam átadni az embereknek. És persze a Tanítás által én is tanulok, mert a rajtam keresztül beáramló gondolatok nekem is Tanításul szolgálnak....

Már kb. 1 éve folytattam főállásban az egyéni terápiás tevékenységet, és oktattam a kineziológiát, amikorra a sok belső munkának, és a rendszeres meditációnak köszönhetően érzékelésem olyan szintre jutott, hogy el kezdtem érzékelni segítő jelenléteket, és egyre jobban meghallottam a belső és külső iránymutató sugallatokat. Megtanultam, hogy tudok Önvalómmal „beszélgetni”, Tőle segítséget, iránymutatást kérni. Így kezdtem el megkapni 2011-től az első információ foszlányokat, mint „puzzle darabkákat” arról, hogy ki is vagyok valójában, mi is az én vállalt Feladatom, és hogy az egyéni terápiás tevékenység „csak” egy lépcsőfok, egy átvezető Híd a Valódi Hivatásom felé. Egyre többször kaptam olyan üzeneteket, hogy tanítanom kell, és hogy nekem egyszerre sok embert kell segítenem. Egy idő után megjelent az is, hogy teljesen hétköznapi tevékenységek közepette az egyén fejlődésével, az emberiséggel, a társadalommal, a Földdel kapcsolatos gondolat-folyamok indultak meg bennem, amelyekkel a kapcsolatban azt éreztem, hogy át kell adnom az embereknek. Mindezeknek köszönhetően jöttem rá, hogy valójában már sokkal korábban, még természetgyógyászi tanulmányaim megkezdése előtt is voltak arra utaló belső megérzések, hogy tanítanom, vezetnem kell az embereket, de én azokat elszállt gondolatoknak tituláltam, és kishitűségemben nem vettem komolyan őket.

Innentől fogva már tudatosan készítettem magam arra, hogy kész legyek beleállni vállalt Feladatomba, de minden erőfeszítés ellenére újra és újra abba ütköztem, hogy nem vagyok képes rá, pedig továbbra is jöttek a megerősítő sugallatok, hogy ez a követendő irány. Így újabb belső munkák következtek, hogy képessé váljak megtenni ezt a lépést. De mindez sem volt elég, az önkétely, a kishitűség még mindig az utamba tudott állni. Már több éve olvastam asztrozófiai írásokat, amelyek sokat segítettek nekem belső folyamataim megértésében, további fejlődésemben. 2015-ben úgy döntöttem megcsináltatom a saját asztrozófiai elemzésemet, hogy jobban ráláthassak életem összefüggéseire, valamint az állandóan visszatérő önkétely miatt szerettem volna megerősítést kapni, hogy Feladatommal kapcsolatos megérzéseim helytállóak. Ezen felül bíztam abban, hogy a sugallatok formájában korábban megkapott „puzzle darabkák”-hoz megérkezik a hiányzó rész is, hogy teljesen ráláthassak életemre. S bár a teljes képet bizonyos tekintetben így sem kaphattam meg, de nagyon sokat segített az elemzés. Egy olyan embert kértem fel rá, aki előtte egyáltalán nem ismert, nem tudott rólam semmit, így döbbenten hallgattam, amikor ismeretlenül ugyanazokat a szavakat használta a Feladatomat illetően, amiket én sugallatok formájában kaptam meg, és amelyekről addig senkinek sem beszéltem. Így a megerősítés mindenképpen megérkezett, hogy mindent jól látok és érzek a Feladatommal, és az egyéni vágyaimmal kapcsolatban. Ez a konzultáció megerősített abban is, hogy az Asztrozófia egy csodálatos tudomány, amelyet az önismerethez segítségül hívva, és a mindennapokban használva az ember segítséget kap a Gondviseléstől, hogy az Ő iránymutatásait követhesse, a Sorsútját járhassa, valamint azt is éreztem, hogy ennek a tudásnak szerepe van tanítói munkámban, így 2016 januárjában el kezdtem Asztrozófiát tanulni.

A 2016-os év olyan eseményeket hozott, amelyek már elég nyilvánvalóan jelezték, hogy eljött az ideje a munkámban való szintlépésnek, a Feladatba való beleállásnak, de a kishitűség még mindig erősebb volt, így megakadályozta, hogy el tudjak indulni. Majd jött egy olyan történés, amely már elkerülhetetlenné tette a lépést, megmutatta, hogy nincs tovább kishitűség és toporgás, hinnem kell abban, hogy kész vagyok az elindulásra. Jó értelemben véve kikényszerítette, hogy még ha nem is látom tisztán, hogy hogyan ültessem a Feladatot a gyakorlatba, de elinduljak. Az Élet nem először hozott olyan helyzetbe, hogy el kellett engednem valamit, amit sok éves munkával felépítettem, el kellett elindulnom valami ismeretlen felé, és meg kellett hoznom azt a döntést, hogy ’Lesz, ami lesz, megyek!’. Így belekezdtem a szükséges előkészületetekbe, és ahogy el kezdtem lépkedni a Feladatba való beleállás felé, úgy tisztult ki egyre inkább a kép, hogy mit és hogyan csináljak. S a végső ajándék pedig az volt, hogy egy, az elindulás segítését célzó terápiás folyamat keretében megkaphattam a teljes kép hiányzó részeit is: teljességében ráláthattam, hogy ki vagyok, és mi a vállalt Feladatom. Minden korábbi megérzés, sugallat újból megerősítésre került, a mögöttem lévő kihívásokkal teli út értelmet nyert, és most már a teljes kép is összeállhatott bennem, valamint azt is megérthettem, hogy egyéni vágyaim megvalósulása és vállalt Feladatom hogyan függnek össze.

Végső és teljes megértést kaptam, hogy az a Feladatom, hogy tapasztalataimból tanultakat, illetve a Lelkem Tiszta Forrásán keresztül Istentől kapott gondolatokat megosszam az emberekkel, s ezáltal Önvalójuk, Isteni Énjük és végső soron Isten felé vezessem őket, hogy alapköveivé válhassanak egy Új Világnak, amelyben az Isteni Rend uralkodik, és amelyben a Szeretet a legfőbb törvény.

Azért írtam le ilyen részletesen Feladatomhoz vezető életutam, hogy lásd, Önvalónkhoz eljutni és a Helyünkre kerülni sok-sok belső munkával, türelemmel, kitartással, és hittel jár, és azt igényli, hogy minden körülmények között a Lelkünket kövessük. Ennek az az oka, hogy jelenleg az egyén egóra kondicionált működése az, amin a társadalmi berendezkedés alapszik, és amelyet ennek következtében szüleinktől és a külvilágból átvehetünk. Ezért az Önvalóhoz vezető úton le kell magadról bontani mindazt a mintát, ami az évek során rád rakódott, ami a neveltetésed, a társadalmi normák, és az emberiség kollektív hitrendszere következtében elválasztott Önvalódtól, valamint meg kell küzdened egód Önvalódtól elválasztó, saját bástyáit védő játszmáival. Ez pedig nem megy egyik napról a másikra. Másrészt a Beavatódásnak ára van: bizonyítanod kell, hogy megértél rá, és hogy méltó vagy rá. Merthogy Beavatottnak lenni valójában azt jelenti: Önvalódba és Lelked Útjába beavatódni, amely elkerülhetetlenül magával hozza az Élet Titkaiba való beavatódást is. Az Élet Titkaira pedig csak az láthat rá, aki méltónak bizonyult rá, mert csak az Önvalójából Élő Tiszta Lelkű ember képes arra, hogy ne éljen vissza ezzel a Tudással, és azt valóban az Egész javára használja. Az Önvalóhoz eljutni mindenki számára megadatott lehetőség, de a Beavatás Útja mindenki számára egyéni. A Szabad Akarat következtében azonban mindenkinek szabad a választás, hogy hajlandó-e kilépni az egós működésből; minden körülmények között vállalja-e azért az erőfeszítéseket, hogy magasabb tudatossági szintre léphessen; hajlandó-e szembenézni az ezen az úton megjelenő kihívásokkal; képes-e legyőzni az egója által gyártott elterelő félelmeket, valamint képes-e ellenállni az ezen az úton eléje kerülő elterelő kísértéseknek, félmegoldásoknak. Mert ezek nélkül nem lehet végigmenni az Önvaló felé vezető Úton, és oda eljutni. Egyben viszont biztos lehetsz: bármilyen nehéz helyzetet hoz is eléd ez az Út, biztos, hogy képes vagy megoldani. Ezek mindegyike nem más, mint egy-egy beavató próbatétel. Másrészt minden ezen az Úton meghozott Áldozat Áldássá válik – nem csak Önmagad, hanem az Egész vonatkozásában is.

S ha Önvalónkhoz eljutottunk, máris jön a következő kihívás: megtanulni, hogy hogyan létezhetünk Önvalónkból a mindennapokban. Mert a Szabad Akarat törvénye miatt, még ebben a szakaszban is szembe kell nézned egód elterelő, uralmi pozícióját védő próbálkozásaival, és meg kell vívnod a csatát vele, hogy elálljon Önvalód útjából. Ebben a fázisban is találkozhatsz még olyan kondicionáltsági mintákkal, amelyeket le kell bontanod, hogy Önvalód szabadon létezhessen. A Szabad Akarat révén ugyanis Önvalód is csak akkor tudja bármiben is átvenni az irányítást az életedben, ha egód alázattal fejet hajt előtte, és átadja neki az irányítást. Ezt jelenti a „Legyen meg a Te akaratod!”

Én most ezt igyekszem a gyakorlatba ültetni… Mert habár azt a Feladatot kaptam, hogy tanítsak, közben életem történésein keresztül én is folyamatosan tanulok, fejlődök tovább. Az Élet ugyanis folyamatos fejlődés. Másrészt, ahogy fentebb is írtam, olyan dolgokat kell tanítanom, amelyeket magam is megtapasztaltam, illetve a Lelkemen keresztül kapott gondolatok nekem is Tanításul szolgálnak.

Gyere, tarts velem, lépkedjünk együtt az Önvaló felé és az Önvaló Útján, hogy egy Jobb Világ rendeződhessen körénk!