HITVALLÁS

Élni annyi, mint egónkkal, elménkkel, testünkkel azonosítani magunkat, és így Önvalónktól elválasztottan az egó, az elme tévútjait járni. Élni annyi, mint álarcokat hordani, szerepeket játszani, megfelelni, tömegembernek lenni, normákat és trendeket követni, az egó és az elme Önmagunkat és az Egészet sem szolgáló árnyékminőségeit működtetni.

Létezni annyi, mint Önvalónknak, azaz Egyéniségnek lenni, Lelkünk által vezetve a Saját Egyéni Utunkon járni, amely Út, Önmagunk Boldogságát és az Egész Javát is szolgálja – vagyis Befogadó Kehellyé (kőedénnyé) válni az Isteni Szándék számára, hogy rajtunk keresztül megvalósulhasson. Ez az Isteni Szándék nem más, mint amit Lelkünk, mint Önvalónk, Isteni Részünk a leszületésünk előtt megtervezett számunkra, hogy mint Egyéni Megnyilvánulás (Önvaló) és Egyéni Feladat (ide nem csak a Hivatás értendő) megvalósítsuk itt a Földi Világban. Ez a Terv meghatározza azt, hogy kik vagyunk Valójában a Lelkünk Szándéka szerint, mi az egyéni Fejlődési Utunk, továbbá azokat a megvalósítandó Célokat, amelyek leginkább szolgálják Boldogságunkat és Kiteljesedésünket, és a Lélek Magas Minőségei által átitatott életet. Valamint ez a Terv azt is meghatározza, hogy egyéni képességeinket, tudásunkat felhasználva hogyan tehetünk a Világ javára, vagyis hogy hol a Helyünk és mi az a Feladatunk, amit az Egészért vállaltunk. Ezzel az Egyéni Tervvel csak akkor kerülhetünk kapcsolatba, ha Önvalónk, Lelkünk vezet bennünket. Egónk ehhez a Tervhez nem fér hozzá, nem lát rá, és ha ő vezet bennünket, könnyen lehet, hogy ettől a Tervtől teljesen eltávolodva, egy egész életen át tévutakon járunk. Másrészt ennek a Tervnek a megvalósításához olyan kvalitások szükségesek, amelyeket az Önvaló hordoz, és ha nem Önvalónkat éljük, akkor ezek a képességek lehet hogy egy életre rejtve maradnak előttünk. Épp ezért az Önvalóból való létezés a Lelkünkkel való szoros kapcsolódást, és kizárólag a Lélek iránymutatásaira való támaszkodást igényli.

Az Önvalójától eltávolodott egyén valójában sosem lehet boldog, mert Eredendő Önnön Természete az, ami folyamatos tagadásban, elfojtásban van, amelytől elválasztottan az egója fogságában él, és amely helyett az egó álarcait hordja, szerepeit játssza. Így olyan Erők szunnyadnak benne, amelyeknek nincs is tudatában, és amelyek használata lényegesen könnyebbé, és harmonikusabbá tehetnék számára a földi létezést. Ugyanis csak az Önvalójából létező ember képes betölteni a Társteremtő szerepet, mert Önvalója, Isteni Énje hordozza azt a minőséget, és azokat a képességeket, amelyek erre alkalmassá teszik. Ennek hiányában az egyén csak hurcolja fájó énjét (mert folyamatosan fáj az Önvalótól való elválasztottság), és küzd a boldogságért, amelyet ilyen módon valójában sosem érhet el. Folyamatos elválasztottságban van az Önvaló Teljességétől, és így az egó hiányállapotában éli a mindennapjait. Ilyen módon az egyén sosem lehet alapköve egy Egységen és Szereteten alapuló Világnak, mert önmagán belül sincs Rend, Egység és Szeretet. Épp ezért, ha rá akarsz lelni a Boldogság Valódi Forrására, és alapkövévé akarsz válni egy Szeretetteljes Világnak, akkor három fontos kérdésre kell megtalálnod a válaszokat, méghozzá ebben a sorrendben:

KI VAGYOK? – MI A DOLGOM? – KI(K) A TÁRSA(I)M?

Ugyanis, csak ezen válaszok birtokában élhetsz Önvalódból, lehetsz a Helyeden minden életterületen, és töltheted be azt a szerepet, ami a saját Kiteljesedéseden, Boldogságodon túl az Egész javát is szolgálja. Az első kérdés megválaszolása azonban hosszabb időt is igénybe vesz, mert csak sok befelé figyeléssel, önvizsgálattal, és kitartó belső munkával bontható le mindaz az Önvalódtól elválasztó réteg, amelyekkel születésedtől fogva elrejtetted Önvalódat. A másik két kérdésnek pedig az elsőre kapott válaszon kell alapulnia… Ezen kérdések megválaszolása az első és legfontosabb lépés ahhoz, hogy a Helyedre kerülhess Önmagadon belül, és a Világban kívül, így betöltve szerepedet egy Új Világ megalapozásában. Ezért fontos, hogy légy kitartó és türelmes Önvalód feltárásában, és hogy merj szembenézni az őt eltakaró árnyékokkal, mert csak így tudod felszámolni azokat.

Az az ember, aki nem Önvalóját éli, eltávolodott Isteni Énjétől, ezáltal Istentől, és az Isteni Rendtől. Az ilyen emberben önmagán belül nincs Rend. Ha pedig az egyénben nincs Rend, Harmónia, ha Önvalója elfojtása miatt árnyékrészei uralkodnak benne, akkor hogyan lehetne Rend, Harmónia és Fény a Világban, amelyet az egyének alkotnak. Ha az egyénben konfliktus van Önvalója és személyisége között, addig hogyan rendeződhetne köré Béke és Szeretet a Világban, amíg benne sincs az. Épp ezért minden ember, aki nem Önvalóját éli, akiben belül nincs Rend, felelős azért, ami ma a Világban uralkodik, és így felelős azért is, hogy változhasson a Világ.

A ma embere nem egy Belső Igazságot, a Lelke Igazságát követi és éli, hanem fogantatásától fogva olyan külső tapasztalati igazságokat vesz magára, amelyeknek semmi köze ahhoz, hogy ki is ő valójában, és amelyek sosem mutathatják meg, hogy mi az Üdvözítő Életrend önmaga és az Egész számára. Hosszú ideje él az emberiség Önvalójától eltávolodva, és az egó fogságában, amelynek következtében az egyénben az egó, egy alacsonyabb tudatosság uralkodik, az Önvaló, egy Magasabb Tudatosság felett. Ez az oka a belső konfliktusnak, amelynek az egyén sok esetben nincs is tudatában. Az Önvalójától elhatárolódott, és ezáltal alacsony tudatossági szinten működő egyének tömegeiből álló emberiség pedig hogyan valósíthatna meg magas szintű Földi Létezést.

Jelenleg nincs más lehetőség, mint már a fogantatással egy olyan környezetbe érkezni, amelyben többségében olyan emberek vesznek körül, akik eltávolodtak Önvalójuktól. Évezredek óta nincs minta arra, hogy mit jelent Önvalónkból létezni, nem nagyon van kitől ezt megtanulni. Így ma az egóból, elméből létezés a természetes, a követendő minta, mert generációkon át felmenőink is ezt vették át, így csak ezt tudják tovább adni, megtanítani nekünk, sőt genetikusan is ilyen mintákat öröklünk. De átvehető minta hiányában is, bármikor elindulhatunk azon az úton, amelyen önerőből visszatalálhatunk Önvalónkhoz. Ha a Szándék megvan belül, akkor biztosak lehetünk, hogy a Lelkünk mindenben támogatni fog…

Az Önvalótól való eltávolodás nem csak az Egyéniséget zárta sémák és az egó korlátai közé, de egy olyan társadalmi berendezkedést és életszemléletet is magával hozott, amely az egóból működésen alapszik, és amely valójában sem az Egyén Boldogságát, sem az Emberiség javát, sem az Életet nem szolgálja. Annak ellenére, hogy ez most az uralkodó trend, az egyén bármikor meghozhatja azt a döntést, hogy nem követi a trendet, akkor is, ha a jelenlegi világrend nem támogatja az Önvalóból létezést, sőt többféle módon megpróbál elválasztani attól, hogy a Lelkünket kövessük. Épp ezért, aki vissza akar térni Önvalójához, annak bátornak kell lennie, mernie kell szembe menni az uralkodó trendekkel, a tömeggel. De minél többen megyünk szembe, annál többen lesznek azok, akik aztán egy irányba megyünk. Egy olyan irányba, ami mind az Egyén Boldogságát, mind a Harmonikus és Szeretetteljes Világ alapjait szolgálja. Vagyis szembemenni a tömeggel nem lázadást, anarchiát jelent, hanem csak egy olyan irány, egy olyan életszemlélet vállalását és gyakorlatba ültetését jelenti, amely végső soron az emberiség javát, emelkedését szolgálja, és amely így követendő példaképpé válhat mások számára is. Az emberiség fennmaradása szempontjából elkerülhetetlen, hogy kinevelődjön egy olyan új generáció, amely az Önvalójukhoz visszatalált Egyénekből áll, és akik már ezt a mintát tudják átadni az utánuk jövő nemzedéknek.

A mai világrend, társadalmi berendezkedés egy csomó olyan dologról hiteti el veled, hogy a boldogságodat adja, amelyek valójában elválasztanak Önvalódtól, és így sosem adhatnak Boldogságot. Csak Önvalód – eredendő önnön természeted – megélése adhat valódi Kiteljesedettséget és Boldogságot. Másrészt Önvalód rejti azt a Tervet, ahogy ez megvalósulhat, és azt, hogy mi az, amire valóban szükséged van a megvalósuláshoz. Az egó egy csomó felesleges dologról hiteti el veled, hogy kell a Boldogsághoz, és hajt fölöslegesen, hogy elérd azokat. A Boldogsághoz valójában annál sokkal kevesebb is elég, mint amiről az egó elhiteti veled, hogy kell hozzá. Épp ezért az Önvalóból létező emberiség teheti csak lehetővé azt, hogy Otthonunk, a Föld bolygó erőforrásai mindenki számára jólétet biztosítsanak. Amíg az egó uralkodik az emberiségben, amíg pazarló, fölösleges javakat felhalmozó, túltermelő, környezetet szennyező fogyasztói társadalomban élünk, addig sosem lehet gazdaságos és környezetkímélő az erőforrások felhasználása, azok mindenki jólétét szolgáló megoszlása, és addig az egó által megvezetve a boldogság illúziója felé menetelő emberiség minden egyes nappal az Élet ellen dolgozik.

A mindennapi élet rengeteg olyan tényezőt rejt, amelyek észrevétlenül egónk fogságában tartanak, és nem teszik lehetővé az Önvalónkkal való kapcsolódást. Azonban Lelkünk is folyamatosan „résen van”, és életünk minden tapasztalásán keresztül afelé terel, hogy visszataláljunk hozzá, vagyis Önvalónkhoz. De ezeket a terelő útmutatásokat csak akkor vehetjük észre, érthetjük meg, ha tudatosak vagyunk a tapasztalatok üzeneteire. A Lélek, Önvalónk és ezáltal Isten folyamatosan hív, hogy visszatalálhassunk hozzá, és ahhoz az Eredeti Tervhez, amellyel a Földi Világba lejöttünk.

Az Önvalójából létező ember maga a Teljesség, mert az Önvaló Teljes, így semmilyen módon sem manipulálható, és nem vonható be játszmákba. Mivel Teljes nincs szüksége külső anyagi dolgokra ahhoz, hogy teljesnek és értékesnek érezhesse magát, és az életét, az anyagi és természetei javakra csak, mint a földi életet kiszolgáló eszközökre tekint, épp azért azokat gazdaságosan és mindenki jólétét szolgáló módon használja. Az Önvalójából élő ember Egységben, Összefogásban, Közösségben gondolkodik, és fő vezérlő elve a Szeretet, mert maga is a Szeretet földi megnyilvánulása.

Csak az Önvalójából létező ember képes kilépni az anyag és az idő fogságából, az Örök Mostban létezni, és Feltétel Nélküli Szeretettel kapcsolódni. Csak az Önvalójából létező ember képes megvalósítani Isten Földi Királyságát, vagyis itt a Földön az Isteni Rend szerint Istenes életet élni. Merthogy ez az egyén és az emberiség Feladata: a Szeretet Kék Bolygóján a Szeretetet megvalósítani.

Az emberiségnek tudatszintet kell lépnie, csak így emelkedhet magasabb minőségbe a földi létezés, és csak ez hozhatja el az Emberiség és a Föld emelkedését is. Azzal az alacsony szintű egós működéssel, illetve az ezen alapuló társadalmi- és gazdasági berendezkedéssel, ahogy most él az emberiség, csak azt a Világot tudja maga köré rendezni, amiben jelenleg élünk, és amelyről eléggé egyértelműen látszik, hogy sem az Emberiség, sem a Föld javát nem szolgálja. Csak az Önvalójából létező ember képes Társteremtőként a Teremtővel együttműködni, az Isteni Rendet követni - mert alaptermészete is az Isteni Rend - , valamint az Egész javát és az Életet szolgáló módon létezni.