Karácsony Csendes Csillogása

A Karácsonynak semmi köze ahhoz a vásárlási és fogyasztási „őrülethez”, amivé a fogyasztói társadalom tette. Eredetileg a Fény születésének, a Megváltó eljövetelének, a Szeretet és a Család Ünnepe volna. Az Ünnepre való felkészülésnek pedig elsősorban belül kellene megvalósulnia, és nem kívül, ahogy az ma többségében történik. Ezt a felkészülést szolgálja az adventi időszak, amikor hétről-hétre számot vethetünk magunkkal, önvizsgálatot tarthatunk, hogy mennyire volt ott bennünk egész évben a Fény és a Szeretet, és amikor nem volt ott, akkor mi választott el ettől, hogy aztán megtisztulhassunk árnyékainktól, „sötét” részeinktől, és felfényesedhessünk mi magunk is az Szent Ünnepre. Ezáltal a Megváltó valójában belül jön el, annak köszönhetően, hogy ebben a belső folyamatban megváltódunk, megtisztulunk árnyékos részeinktől. Így lehet csak a Karácsony, valóban az ami, a Fény Születésének Ünnepe: ahogy a természetben is, úgy az emberben is önnön természetében kell megszületnie a Fénynek, és nem a külső hamis csillogásban.

Ehelyett főként az történik, hogy az adventi időszakban az emberek többsége az üzleteket rója, őrült módon vásárol, kifelé figyel, és öntudatlanul a Valódi Fény helyett a hamis csillogást viszi így be az ünnepbe. A Karácsony a Lélek, a Fény, és a Szeretet Ünnepe, és nem az anyag bálványozásáé, a mértéktelen fogyasztásé, amiként a fogyasztói társadalom kezeli. Ami ilyenkor zajlik az üzletekben, annak semmi köze a Karácsonyhoz. Az csak manipuláció, üres és hamis csillogás. Vedd észre, hogy a zene, a fények, a díszek mind-mind tudatalatti programozás, hogy vásárolj. Ne hagyd, hogy elhitessék veled az üzletek, hogy a te karácsonyodat akarják boldoggá tenni, mert valójában csak hamis csillogást akarnak becsempészni az ünnepedbe, hogy az ő „karácsonyuk” bevétel szempontjából boldogító legyen. Mindaz az „őrület”, ami ilyenkor a plazakban, boltokban van, nem érted van, csak a haszonszerzést szolgálja a Szeretet Ünnepének álruhájába bújva. A régmúlt világában még tudták hogyan „kell” karácsonyt ünnepelni, de a jóléti társadalmak kialakulásával, az ünnepet tekintve, a Lélek Dolgairól az anyagi dolgokra helyeződött a hangsúly. A tárgyi ajándékoknak semmi köze a Szeretethez, ha egyébként az év során nem a Szeretet vezérelt a másikkal való kapcsolódásban. A Szeretet ugyanis főként a másikkal való szeretetteljes bánásmódban, kommunikációban, viszonyulásban van csak jelen Valódi Minőségében. Karácsonykor is inkább ezen a módon kellene kifejeznünk a szeretetünket: szavakban, tettekben, érintéssel, öleléssel kellene megajándékoznunk egymást, és nem üres, tartalom nélküli ajándékokkal. Ajándékot vehetünk bármikor az év folyamán, csak úgy, indok nélkül, mert valamit meglátva a másik jut eszünkbe, és spontán úgy érezzük, hogy örömöt okoznánk neki. Ez valóban a Szeretet megnyilvánulása. A karácsonyi „kötelező” ajándékvásárlás nem az. Különösen nem, ha egyébként szeretetlenül bánunk egymással, és még a karácsonyi napokat sem tudjuk szeretetben, békés együttlétben tölteni. Akkor csak valódi tartalom nélküli üres rítus az ajándékozás…

A Valódi Fény és Szeretet csillogása Csendes, és Szelíden ragyog át a szíveken és a szemeken. Ez a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk. Hiába csillog szépen a fa és az ajándékok, ha a szívünkben valójában nincs Fény és Szeretet. Akkor azok csak üres porhüvelyei a Fénynek és a Szeretetnek. Ha a hétköznapokban szeretetlenség, bántó szavak, hazugság, színjáték, széthúzás van a kapcsolatokban, akkor a Karácsony sem más, mint a Szeretet Ünnepének üres színjátéka. Ha a hétköznapokban törekedtünk a Szeretetre, az Összefogásra, az Összetartozás erősítésére, az Őszinteségre, egymás Tiszteletére, akkor lehet a Karácsony valóban a Szeretet Ünnepe. És akkor üresen csillogó ajándékok sem kellenének, mert a Valódi Ajándékokat már odaadtuk a hétköznapokon. Vagyis a Szent Ünnepen valójában azt kellene megünnepelnünk, hogy az év nagy részében ilyenek tudtunk lenni egymással, és ezt erősíthetnénk meg abban a szertartásban is, amiről a Karácsony valójában szól. Így Karácsony Ünnepe megszentelése és megerősítése lehetne annak, hogy az újévben is minél többször Szeretettel tudjuk megajándékozni egymást, vagyis Szeretet és Fény lehessen a mindennapjainkban, a hétköznapok kihívásaiban is.

Az Ünnepi Szertartás sokkal inkább az kellene legyen, hogy együtt díszítjük fel a fát, együtt készítjük el az ebédet, a vacsorát, és az ünnepi napokat beszélgetéssel, játékkal, közös sétákkal, énekléssel, vagy bármi más szeretetteljes együttlétet adó programmal töltjük. Itt is igaz az a „törvény”, hogy: a kevesebb néha több. Fölösleges széthajtani magunkat a karácsony miatt, túlzásba vinni az ünnepi készülődést, inkább kevesebb energiát fordítsunk a tárgyi és egyéb előkészületekre, és többet a Szeretetteljes Együttlétre. Az ünnepet elsősorban szívünkben lévő Szeretet és Fény Csendes Csillogása teheti valóban Ünneppé, szemben a drága ajándékok hamis csillogásával. Ne gondoljuk, hogy egyetlen tárgyi ajándék is helyre teheti az év közben a Szeretet ellen elkövetett „bűneinket”. Amit a Szeretet ellen vétünk, az csak a Szeretettel tehető helyre, azáltal, hogy odafigyelünk, és máskor Szeretettel oldjuk meg a hasonló helyzetet, valamint igyekszünk Szeretettel fordulni a mindennapokban a másik felé. Másrészt az Isteni is inkább az egyszerűségben van jelen, mint a harsogó, hamis felhajtásban.

Korunk legnagyobb problémája, hogy az emberek szeretetre éhesek. Ezt az éhséget próbálják sokan vásárlással kompenzálni, ezért alakulhatott ki a fogyasztói társadalom, és ezért tudnak az üzletek tudatalatti programozással manipulálni. Másrészt a másik ember felé kifejezett Valódi Szeretet erőfeszítést igényel, különösen a hétköznapok kihívásai közepette, ami sokkal nehezebb, mint valamilyen ajándékot megvenni. De bármikor meghozhatjuk azt a döntést, hogy a Valódi Szeretet mellett tesszük le a voksunkat, és hétköznapokban ennek megfelelően éljük az életünket mind önmagunkat, mind szeretteinket, mind embertársainkat illetően, valamint a Karácsonyt is ennek szellemében ünnepeljük. A változás mindig az egyén szintjén indul el, és minél többen leszünk elkötelezett hívei hétköznapokon a Valódi Szeretetnek, annál több Valódi Fény és Szeretet lehet jelen Világunkban. Fogyasztói társadalomból a Szeretet Társadalmává kellene válnunk, és ehhez egy fontos lépés lehet, ha visszatérünk Karácsony Eredendő Szentségéhez, és ennek megfelelően ünnepeljük az Ünnepet: a harsogó hamis tárgyi csillogást fel kell váltsa a Csendes, Valódi Csillogás, amelynek forrása a szívekben lévő Fény és Szeretet.

                                                                                                                                                    Tuboly Beatrix
2015. december 19.

(Felhasznált képek forrása: Pixabay – szabadon felhasználható képek)