A függőség ezer arca – A függetlenség egyetlen forrása

Függőség minden olyan viszonyulás, amikor valamilyen külső tényezőre (dologra vagy személyre) azért van szüksége valakinek, hogy egésznek, teljesnek és értékesnek érezhesse magát, az életét pedig kiteljesítőnek. Amikor a függő személy függősége „tárgyát” megkapja, magához veszi, akkor az elme pillanatokra, vagy hosszabb időszakokra elhiteti vele, hogy teljes lett tőle, és az élete is az. De amint a „bódulat” elszáll, újra ráébred „élete sivárságára”. Ez a látszólagos visszaesés pedig arra készteti, hogy újra és újra a függőség „tárgyához” nyúljon, ezzel kompenzálandó a hiányérzetet. A visszaesés azért látszólagos, mert nem visszaesik, hanem ugyanott van, ahol volt, csak a függőséget okozó dolog, vagy személy adta élmény átmenetileg az illúzió fátyla mögé rejti az illető valóságát.

Ugyanis a valódi hiány nem kívül, hanem belül van, amely a mélyben folyamatosan ott dolgozik, és ez váltja ki azt, hogy az külső igényként ismét felüti a fejét. Mindaddig így lesz, amíg az illető rá nem jön, hogy a Teljesség forrása egyedül Önmaga lehet. Ez a „forrás” azonban csak akkor tud felbuzogni benne, ha szereti és becsüli magát, úgy ahogyan van. Ugyanis a valódi hiány nem más, mint annak a szeretetnek és elismerésnek a hiánya, amelyet önmagától nem kap meg, és ezért kívülről próbálja azt megszerezni. Csakhogy ez egy ördögi kör, mert azt a szeretetet és elismerést, amit magunknak tudunk adni, senki mástól sem kaphatjuk meg, és semmilyen külső dolog nem pótolhatja azt a belső viszonyulást, amit önmagunk szeretete adhat önmagunknak.

A függőségnek számtalan „tárgya” lehet: alkohol, drogok, cigaretta, édesség, egy másik ember, hatalmi pozíció, végzettség (pl. amikor valaki már sokadik diplomáját szerzi meg, hogy végre valakinek érezhesse magát), információ, közösségi oldal, szerencsejáték, Mester (a spiritualitás útjára rákerülő embereknél különösen gyakori), tanok, diéta, gyógymód, gyógyszer, divat, internet, okos telefon, márkák, stb.  De akár a valamitől való félelem is függőség. Például az az ember, aki a kötődéstől fél, gyakran elhiteti magával, hogy ő azért nem akar kötődni, mert szabad akar lenni. Csakhogy aki igazán szabad, az bátran kötődik. Vagyis az is a függőség tárgya lehet, amikor valaki valamit el akar kerülni, ugyanis ez esetben a fókusza arra helyeződik, amit el akar kerülni, ezért függ tőle, vagyis emiatt nem tudja szabadon élni az életét. És biztosan lehetne még bővíteni a listát, mivel a függőségnek ezer arca lehet. Ide sorolható minden olyan örömforrás, társadalmilag vagy az egyén által fontosnak tartott tényező, dolog amelyek látszólag a boldogság, a teljesség, az értékesség és a fontosság érzését adják. Viszont bármi, ami függést okoz, egyúttal mindig korlátozza a belső szabadságot, és függetlenséget, valamint az önrendelkezést.

Ezzel szemben a függőségből szabadulás egyetlen kulcsa, hogy „pőrén”, minden külső tényező nélkül hiánytalannak és teljesnek érezzük magunkat. Csak ez lehet a belső stabilitás, harmónia, magabiztosság alapköve, amely folyamatos belső tartást és teljesség érzést adhat. A boldogságunk és teljességünk forrása egyedül mi magunk vagyunk, és minden megvan bennünk hozzá, hogy el is érhessük önmagunkon belül. Minden külső tényező csak átmeneti „mankóként” szolgálhat, amelyek ráadásul sosem adhatnak valódi belső tartást, stabilitást, önbecsülést, boldogságot. Nézzünk meg egy embert, aki valamilyen fizikai sérülése miatt mankóval kényszerül járni: tartása ferde, járása billegő, stabilitása ingatag. A függő személyiség ugyanilyen csak legfeljebb nem fizikailag mutatkoznak meg ezek a bizonytalansági tényezők, hanem a lélek és a személyiség szintjén, bár sok esetben a testtartás is tükrözi a belső megélést.

A kívülről biztosított stabilitás csak látszólagos, amely a „stabilitást adó” külső tényező változása, megszűnése esetén azonnal felborul. Valódi stabilitást csak az Önszeretetből és Önbecsülésből fakadó Belső Erő és Tartás adhat, amely szilárd alapot ad akkor is, ha a külső tényezők számunkra kedvezőtlenül változnak. Olyan ez, mint egy hajó tőkesúlya, amely a viharban is kiegyensúlyozza a hajót. Ráadásul a Belső Tartásra támaszkodva, félelem és stressz helyett, sokkal inkább tudunk Tudatossággal reagálni a külső változásokra, helyzetekre, és bízni abban, hogy képesek leszünk azt megfelelően kezelni, számunkra előnyös módon alakítani, megoldani, vagy ha ezt látjuk előrevivőnek, akkor rábízni magunkat a külső folyamatokra, és bizalommal, azokat nem irányítva, hanem lekövetve haladni velük.

Amitől függünk az fogva tart, korlátozza belső-külső szabadságunkat, önrendelkezésünket és önmagunk eredendően, születésünktől fogva kapott Teljességét. Még egy mozgássérült ember is lehet teljes, annak ellenére, hogy fizikai teste valamilyen korlátot szab neki. Ugyanis a Teljesség érzése a Lélekből, az Önvalóból táplálkozik, márpedig az teljes és hiánytalan. Csak az elme méricskélése, hasonlítgatása foszthat meg, választhat el ettől a folyamatosan jelenlévő Eredendő Teljességtől. Éppen ezért, ha úgy éljük meg, hogy valamiben hiányt szenvedünk, akkor ne külső tényezőkkel akarjuk a hiányt megszüntetni, hanem önmagunkban keressük meg azt a hitrendszert, gondolati mintázatot, amely elválaszt Önmagunk Eredendő Teljességétől. Csak ezen a módon kaphatjuk meg a Teljesség érzését, minden más megoldás csak önbecsapás, illúzió, ami a függőség csapdájába sodor minket. 

A Teljesség egyetlen és valódi forrása Önmagad vagy, ha a Teljesség hiányát éled meg, akkor a legjobb, amit tehetsz, ha felkutatod magadban az attól elválasztó hitrendszereidet, és megkeresed, felszabadítod Önmagad megtagadott részeit. Csak Önvalónkkal szorosan kapcsolódva, önmagunkban stabilan állva lehet független, kiteljesítő a másokkal való kapcsolódásunk, életünk pedig külső tényezők meglététől, vagy hiányától függetlenül teljes és harmonikus.

Tuboly Beatrix
2014. július 29.

(Felhasznált kép forrása: MaxPixel – szabadon felhasználható kép)