Jézus életeseményeinek mindegyike fontos szimbolikus üzenettel bír, amelyek ugyanolyan jelentőségűek, mint a szavainak nyílt és mögöttes szimbolikus üzenetei. Ezeknek az eseményeknek az üzenetét akkor érthetjük meg, ha nem csupán a fizikai történést nézzük, hanem kibontjuk az azokban rejlő szimbolikát. Minden nyílt és mögöttes Jézusi Üzenet azt a célt szolgálta, hogy az emberiséget a Fény és a Szeretet felé, s így végső soron Istenhez hívja, visszavezesse. De az emberiség egója korlátolt tudatossági szintjén sem a nyílt, sem a mögöttes üzenetet nem értette meg, és ezért nem volt képes azt követni sem akkor, sem napjainkban.
Jézus életének egyik sarkalatos eseménye, a halálra ítélése, szintén egy jelentős, a ma embere számára is rendkívül fontos mögöttes üzenettel bír. Ugyanis elítélésének részletei jól tükrözik, hogy egy Isteni Minőségben Megnyilvánuló Ember (merthogy Jézus az Istenember Minőség mintáját hozta el az emberiségnek) halálra ítélésén túl, valójában miben döntött még akkor az emberiség, amely döntésnek a következményeit ma is nyögi.
Gyere, nézzünk rá egy kicsit más nézőpontból is az eseményekre, hogy megláthass egy fontos üzenetet!
Pilátus számára a Jézussal szemben felhozott vádak nem voltak meggyőzőek, nem látta úgy, hogy Jézus valóban bűnös lenne, de a már akkor is egó alapú társadalmi berendezkedés miatt, a nép nyomásán túl, a világi- es egyházi vezetők körében jelen lévő hatalmi- és politikai játszmáktól, valamint a saját egója fogságától vezérelve, hatalmi pozíciójának féltése következtében nem merte kinyilvánítani Jézus ártatlanságát. Ezért a helyzetből menekülve, szintén az egója által vezetve, ahhoz a cselhez folyamodott, hogy a szokásokra hivatkozva kiadta a döntés jogát és felelősségét a népnek. Majd a nép döntése után saját lelkiismeretét megnyugtatandó, valamint az események alakulásában saját bűnösségét, felelősségét újfent elrejtendő, kezeit tiszta vízzel megmosva, azt a kijelentést tette, hogy: „Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!” (Mt. 27,24). Mindezzel valójában nem tett mást, mint saját lelkiismerete súgását megtagadva, saját Fény minőségétől eltávolodva a Fény, vagyis Jézus helyett az egót, vagyis az árnyék minőséget választotta.
S a nép ugyanezt tette, Jézust, a Fény és a Szeretet Hírnökét, Isten emberi megnyilvánulását, az Istenember mintaképét elítélve, Barabást, a bűnözőt, vagyis a saját árnyékos, egós minőségét választotta. Pilátus burkoltan, a nép pedig nyíltan, az Istenember Minőségben való létezés helyett, az alacsony tudatossági szintű egós élet mellett tette le a voksát. Ez az esemény pedig szépen mintázza, hogy sosem csak a politikusok, egyházi- és világi vezetők, és pénzemberek határozzák meg a Világ sorsát és azt a minőséget, amiben az emberiség él, hanem az emberiség, vagyis a tömeg együttesen. Az emberiség kollektíven építette fel azt az Istentől eltávolodott világrendet, amelyben jelenleg él, így kollektíven együtt, vagyis összefogva, mindenki a saját felelősségét vállalva tudja lebontani azt. Habár a feljegyzések, az emberemlékezet Pilátus „számlájára írja” Jézus keresztre feszítését, valójában Pilátus és a nép együtt hozott halálos ítéletet a Fény és a Szeretet Hírnöke, és ezáltal egy Magasabb Tudatossági Szintű Létezés felett. Pilátus és a nép együtt tette le a voksát az alacsony szintű egós tudatosság, az egóból élés mellett, és Jézus keresztre feszítése által kizárta az emberiség életéből a magasabb tudatossági szintre lépés lehetőségét, s határozta meg az emberiség sorsát további évezredekre. Fontos tisztában lenni azzal, hogy teljesen mindegy hogy a tömegnek milyen „társadalmilag ráaggatott” státuszban, szerepben tagja az egyén, csak az számít, hogy az egót, az alacsony árnyékos minőséget működteti, képviseli, választja-e, vagy a Jézusi Szeretet és Fény Minőséget. Kizárólag ez a választás határozza meg azt, hogy milyen minőségű Világban élünk, és ez a választás az egyén szintjén történik meg minden esetben.
A Világ rendje, az élet minősége elsősorban energiákon alapszik, méghozzá azokon az energiákon, amelyet a tömeg működtet, képvisel. Ha az egyénben az egó van uralmon, s ha ezáltal az emberiség tömegeit ez a minőség uralja, akkor miért várja az egyén, hogy magas minőségű, Szeretetteljes Világ és Létezés rendeződjön köré. Amíg az egyén egó uralt, addig miért várja, hogy magas szellemiségű, egós mintáktól mentes vezetői legyenek az egyes országoknak. A külvilág mindig tükör, amíg az egyénben az egó van uralmon, addig a Világot is az egó uralja, és az határozza meg a társadalmi berendezkedést. Ha az egyén vezetőkre, befolyásosnak gondolt emberekre mutogat, és őket okolja azért, ami a Világban van, akkor nem tesz mást, mint a saját felelősségét tagadva, hárítva (Pilátushoz hasonlóan véka alá rejtve azt), továbbra is az egós tudatossági szintű tömeg egyik tagja marad, és ezzel akár öntudatlanul is, de fenntartja a jelenlegi világrendet.
Ahogy az emberiség azóta is él, minden egyes nappal újra és újra Barabás, vagyis saját árnyékminősége mellett teszi le a voksát. A Jézusi Üzenetek ily módon pusztába kiáltott szóvá váltak, mert az emberiség a saját egója fogságában élve továbbra sem akarja meghallani, és élni azokat. Mert az egó nem engedi meg, hogy az emberiség elővegye a „szennyest”, amit a saját egója fogságában hozott létre, és amelyet a saját egója fogságában rejteget. Ugyanis az egó nem szeret szembesülni a saját tudatossági szintje által létrehozott „szennyessel”, mert az az uralomvesztésével jár. Az egyénnek azonban meg kell értenie, hogy a jelenlegi tudatossági szintből, és világrendből a megváltó lépés az, ha az egyén önszántából előveszi a „szennyest”, szembenéz saját árnyékminőségeivel, és Önvalója Tudatosságának Fényével tisztára mossa, felfényesíti a saját belső és külső kicsi világát. S minél több ilyen kicsi tiszta és fényes belső illetve külső világ lesz a Földön, úgy tisztul meg a Föld, a Nagy Világ is.
Fontos lenne, hogy az egyén felismerje a felelősségét mindazért, ami ma a Világban van, ráébredjen kiszolgáltatottságának illúziójára (amelyet a saját egója hitet el vele, és tartja fenn, hogy az egyénben megőrizhesse uralmát), és megtegye azokat az elsősorban belső lépéseket, amelyek révén kiszabadulhat egója fogságából, és egy magasabb tudatossági szinten, Önvalóból létezve egy másik Világot tud maga köré rendezni. Az egyénnek meg kell értenie, hogy hiába a változást kívülről várnia, annak kulcsa belül, az egyénben van. Amíg az egyén nem éli azt a Magas Szellemi Minőséget, aminek Isten eredendően szánta őt, addig ez a Világ fogja körül venni, és addig valójában saját egója fogságában szenved.
Amíg az egyén egója félelem alapú iránymutatásai alapján dönt élete egyes kérdéseiben, és amíg elhiszi az egójának, hogy az adja a boldogságot, ami az egó szórakoztatását, élvezetét, anyagelvű céljait, érdekeit szolgálja, addig egója fogságában van, és minden nap Barabást, és így az alacsony egós tudatossági szintet, társadalmi berendezkedést választja. Ez alól a spirituális érdeklődés, gondolkodás sem mentesít. Csak egyetlen módon választja az egyén Jézust, és éli azt az életet a mindennapokban, amely visszavezetheti az egyént Istenember minőségébe: ha kizárólag Önvalója, a Lelke iránymutatásait követve éli az életét minden kérdésében. A spirituális érdeklődés, gondolkodás bár nagyon fontos tényező az Istenemberré válás folyamatában, de csak „előszobája” az Önvalóból létezésnek. „Hiába” olvas valaki ilyen témájú könyveket, hallgat ilyen előadásokat, jár ilyen programokra, ha az így kapott tudást nem ülteti a gyakorlatba azáltal, hogy átadja az élete felett az irányítást Önvalójának, s így végső soron Istennek. Enélkül ugyanis nem több, mint egy egó uralt ember, aki a spiritualitás iránt mutat érdeklődést, és nem valamilyen más témakör felé.
Az Önvalóból Létezés ugyanis azt jelenti, hogy Önvalóm, azaz saját Isteni Énem vezet minden helyzetben és minden pillanatban, s így az Istenembert nyilvánítom meg a hétköznapokban. Vagyis életem minden területén el tudom engedni az egós, elmés irányítást, kontrollt, és hagyni, hogy a bennem lévő Magasabb bölcsesség vezessen. Amíg az egyén nem tudja azt mondani minden helyzetben, hogy „Legyen meg a Te akaratod!”, és nem ennek megfelelően, azaz Önvalója iránymutatásainak megfelelően cselekszik a mindennapokban, addig nem Önvalóját éli. Addig még részben vagy egészben az egója uralkodik benne. Amíg az egyén nem él Magas Értékrendet élete minden területén, addig a jelenlegi világrend alapköve, és az akkor is így van, ha spirituális beállítódású. Fontos tudnod, hogy ha az élettől lehetőséget kaptál arra, hogy kinyíljon a szemed és az értelmed a spiritualitásra, akkor az azért van, mert Isten rád is számít, rád is szüksége van ahhoz, hogy az Új Világ, az Új Föld alapköve légy. Ehhez azonban nem elegendő a spirituális érdeklődés, hanem az kell hozzá, hogy Magas Isteni Mércék szerint éld az életed akkor is, ha ez a mai világban nem jellemző. Mert minél többen ilyen Magas Minőséget képviselő alapkővé válva tudjuk lehetővé tenni, hogy a Világ visszarendeződhessen Isten Rendjébe.
Nem kívül kell tüntetni, lázadni, ellenségeskedni, harcolni, hanem belső Tudati Forradalmat, Tudati Szintlépést kell tennie az egyénnek, és ezáltal az emberiségnek, csak ez hozhat megváltást, változást számára. Az előző mondatban felsorolt alacsony szintű egós megoldásokkal csak a jelenlegi világrendet erősíti mindenki, aki ilyen eszközökhöz nyúl. És ehhez nem kell az utcára menni, ilyen eszköz az is, amikor valaki közösségi oldalakon politikai, társadalmi eseményeket posztol, kommentál, megoszt. Az esetleges jó szándék ellenére is, ezeket az energiákat erősíti, mozgatja és ezzel megint csak a jelenlegi világrendet erősíti valójában. Az egó egy külső megnyilvánulására az egó eszközeivel reagál, válaszol, vagyis az egó uralmát erősíti magában, és a Világban is. Ehelyett helyesebb volna (különösen, ha spiritualitás érdeklődésű), ha nem is követné szándékosan ezeket az eseményeket (mert ezeket az információkat olvasva, hallgatva is ezeket az energiákat mozgatja), s ha mégis ilyenbe ütközik, akkor reakció és megszólalás helyett inkább csendben befelé fordulna, s megnézné, hogy a saját életében ő hol éli még az egós minőséget, az alacsony tudatossági szintet a mindennapokban, hol rabja még a jelenlegi egós alapú társadalmi berendezkedésnek, és járul emiatt hozzá ily módon a jelenlegi világrendhez.
Az Önvalóból létezés jelenleg azt kívánja az egyéntől, hogy merjen különbözni, merje kizárólag Belső Isteni Normák, Önvalója Iránymutatásai szerint élni az életét. Ez azért nem könnyű ma még, mert a társadalmi berendezkedés egó alapú, és a tömeg még nem ezt a minőséget éli. S amikor valaki lépéseket tesz afelé, hogy különbözzön a jelenlegi berendezkedéstől, hogy merje az Önvalóját és annak iránymutatásait élni, akkor az egó a kirekesztettségtől való félelem miatt igyekszik ettől a tudatossági szinttől távol tartani az egyént. Ugyanis, ha meri ezt az utat választani, akkor lesznek, akik úgy gondolják, hogy nem normális, megítélés tárgyává válik, esetleg kapcsolatai szakadnak meg, mert mer különbözni a jelenleg normálisnak tartott, az egyént mégis fojtogató, és az emberiséget nem szolgáló, félelmen és szeretetlenségen alapuló társadalmi normáktól, berendezkedéstől. Fontos tudni, hogy ez a különbözés sosem lázadás (ugyanis az is csak egós minőség), hanem Csendes Belső Forradalom, amely az egyénben megszülető Új Tudatossági Energiák révén hoz változást a Világba.
A Földi Létezés célja nem az egó szórakoztatása, és a test élvezkedése. Ezért az alacsony szintű életminőségért túl sok lenne mindaz a Csoda, amit Isten megalkotott. Az emberi létezés sokkal Magasabb Célokat szolgál, amely túlmutat az emberi elme önös céljain, valódi lelki tartalom nélküli élvezkedésein. A Világ, a Föld, az Ember Isten Szellemi Alkotása. A Valódi Boldogság ezen a Szellemi Szinten, az Istenember szintjén van, és nem azon az alacsony tudatossági szinten, ahol jelenleg az emberiség él, és ahol azt keresi. Ezen a szinten az ember sohasem fogja a Valódi Boldogságot megtalálni. Az Élet Valódi Élvezete más síkokon van, mint ahol ma az ember él. De ezt csak akkor láthatja meg, ha elindul lépésenként a tudatszintlépés felé. Az élvezet az egó egyik legnagyobb csapdája, mert elhiteti az egyénnel, hogy az élet élvezete a fogyasztás, az éppen trendi, de sok esetben üres szórakozási formákban való részvétel, a lelki tartalom nélküli szexualitás, az élvezeti szerek használata, stb. Ezek mind mind az élet élvezetének illúziói, amelyek az egó fogságában tartják az egyént, és vakká teszik az Élet Valódi Élvezetére. Jelenleg az ember elme tudatosságban él, Isten Földi Királysága azonban a Szívünkben van, ahogy Jézus is tanította. Az elme tudatosság ily módon elzárja az egyént a Valódi Boldogságtól, és az Élet Valódi Élvezetétől. A Valódi Boldogsághoz vezető út az, ha az emberiség rálép a Szívtudatosság, az Istenemberré Válás Útjára.
Épp ezért, Istennek és a Világnak, s végső soron az emberiségnek szüksége van azokra az Egyénekre, akik minden külső tényező, nyomás ellenére is mernek különbözni, merik Jézust, vagyis saját Fény Minőségüket, Önvalójukat választani, és mernek a mindennapokban Önvalójukból létezni, mert így nem csak az Új Világrend alapköveivé válnak, hanem Hívó Fény Minőséggé a többi ember számára azáltal, hogy megmutatják, lehet más, Isteni Minőségben is élni az Anyag Világában. Merthogy Isten Eredendő Szándéka az emberrel, az emberi létezéssel nem más, mint Égit és Földit Egységbe formálni az Egyénen belül, vagyis Istent megnyilvánítani az Anyagban, azaz Fénytudatosságot élni emberi testben, ami pedig nem más, mint Istenembernek lenni.
Tuboly Beatrix
2017. május 09.
Felhasznált képek forrása:
Wikipédia / Munkácsy Mihály: Ecce Homo és Munkácsy Mihály: Golgota
Pixabay