Párkapcsolat – Yin és Yang tánca

A Párkapcsolat tánc, a férfi és női energiák tánca, amely csak akkor lehet harmonikus, áramló és szenvedélyes, ha a két energia saját eredeti minőségének megfelelően nyilvánul meg, azt megélve vesz részt a „táncban”. Másként a „tánc” döcögőssé válik, megszakad. Mindig a férfié kell legyen, az aktív, kezdeményező szerep, a nőé pedig a passzív, befogadó. Ahogy a táncban is igaz, hogy a férfi kéri fel a nőt, a férfi vezet, a nő pedig odaadja magát a tánchoz, engedi, hogy vezessék. Ugyanez a helyes megnyilvánulása a két minőségnek a Párkapcsolatban is.

Ez nem jelenti azt, hogy a nőnek be kell hódolnia, fel kell adnia magát, a saját életét, csak azt, hogy míg a férfi aktívan vezet, addig a nő passzívan teszi ugyanezt. A férfi kezdeményezésére adott válasszal vesz részt, vagy nem vesz részt valamiben. Ennek a válasznak azonban a nő saját, férfitól független válaszának kell lennie. Így nem elszenvedője, hanem szabad résztvevője a „táncnak”. A férfi elindít valamit, a nő válasszal jelzi, hogy részese akar-e lenni, vagy sem. A „tánc” akkor lehet harmonikus, ha a férfi tiszteli önmagát, hisz csak ekkor tudja felvállalni a vezető szerepet, és tiszteli a nőt, vagyis nem akarja elnyomni, és épp ezért nem vezeti semmi olyanba, nem kényszeríti semmi olyanra a nőt, ami őt megfosztaná szabadságától, méltóságától. De a nőnek is tisztelni kell a férfit, csak így tudja megengedni a vezettetést, és tisztelni kell önmagát is, hogy semmi olyanba nem engedi magát belevezetni, ami önbecsülését, méltóságát sértené. Az egymás iránti tisztelet egyúttal az alapja az egymás felé megszülető bizalomnak is.

Ugyanakkor mindkét félnek mernie kell kockáztatni: a férfinak azt, hogy kezdeményezése elutasításra talál, a nőnek pedig, hogy elutasító válasza nem tetszést fog kiváltani a férfiból, esetleg megbántja vele (bár senkit sem lehet megbántani, mindenki csak megbántódhat). Vagyis a férfinak mernie kell vállalnia az elutasított, a nőnek pedig az elutasító szerepet. Ez olyan, mint amikor a pár a táncban eltávolodik egymástól. A „tánc” elindulásához és fennmaradásához, újra és újra be kell mernie vállalni mind a két félnek, az elutasítás kockázatát. Ez adja ugyanis a „tánc” ritmusát, és a résztvevők átmeneti közeledését, valamint távolodását. Hisz a „tánc” nem tudna tánc lenni, ha csak szorosan egymásba kapaszkodva, vagy egymástól folyamatosan eltávolodva próbálná a két fél járni azt. A jó Párkapcsolat az együtt és a külön, közeledés és távolodás ritmikus váltakozásán alapszik.

A „táncban” a férfi a Király, a nő pedig a Királynő. Mindkettő ura önmagának, őrködik saját méltósága felett, uralja az életét, de egyik sem uralkodhat a másik felett, mert akkor a „tánc” harmóniája megbomlik, a tánc pedig szétesik. Ha a férfi nem Férfi, a nő nem Nő, akkor az energiáik nem tudnak a megfelelő minőségben megnyilvánulni, így nem lesz, ami a „táncot” elindítsa, vagy az elindult „tánc” áramlását fenntartsa. Jin és Jang, aktivitás és passzivitás a megfelelő oldalon, csak ez adhatja az áramlást, a megfelelő ritmust. A Párkapcsolat örök érvényű archetipikus (ősi) mintázatokon alapszik, azok működtetik, azok tartják életben. Amint ezen az ősi, Isten Eredendő Szándéka szerinti mintázatok sérülnek, a férfi és női minőség kilép eredendő szerepéből és azzal ellentétes módon próbálja működtetni a kapcsolatot, akkor az éltető áramlás megszűnik, a kapcsolat pedig életképtelenné válik. Valójában a megfelelő energiákon alapuló kapcsolatot nem is kell működtetni, mert az „önjáró”, az energiák lüktetése, harmonikus összjátéka révén.

Ha a férfi nem vállalja fel a vezető, kezdeményező szerepet, akkor a „tánc”, a kapcsolat nem tud elindulni, vagy ugyan a nő kezdeményesére elindulhat, de az ilyen kapcsolat már az indulásakor magában rejti a szétesés energiáját, mert az energia-minőségek nem jó oldalon nyilvánulnak meg. Éppen ezért sosem helyes, ha ilyenkor a férfi szerepet kompenzálandó azt a nő veszi magához. Sokkal célravezetőbb, ha a nő abban támogatja a férfit, hogy visszatalálhasson önmagához, eredendő minőségéhez, és ezáltal felismerje, felvállalja vezető, kezdeményező szerepét. Ugyanígy helytelen, ha a nő nem tud belehelyezkedni eredendő passzív, befogadó szerepébe, ezért a férfi behódol és átveszi azt.

A megfelelő energiák működéséhez az is elengedhetetlen, hogy a kapcsolat Lélek-kapcsolat legyen, vagyis a kapcsolódás a Lélek síkján jöjjön létre. Az egyén egó alapú kondicionáltsága, az egó alapú társadalmi berendezkedés miatt manapság tömegesen van jelen az olyan párkapcsolat, amely elme- és ösztön alapú: érdek kapcsolat, szexuális kapcsolat, státusz kapcsolat, támaszték kapcsolat, kirakat kapcsolat, menekülési kapcsolat, stb. Amelyek valójában nem is nevezhetőek Párkapcsolatnak, mert minőségükben nem arról szólnak, amiről a Valódi Párkapcsolat. Sokan tévesztik össze az elme- és ösztön alapú kapcsolódást a szerelemmel, amely valójában a szerelem illúziója. Az elméből és ösztönből történő választás miatt nem a két ember Lelke, Lénye kapcsolódik egymással, hanem valójában azokba a külsőségekbe lesz „szerelmes” az egó, amivel a felek rendelkeznek, és amelyek az adott egyén egójának fontosak (kinézet, személyiség, birtokolt javak, státusz, stb.). Az ilyen kapcsolatok ezért nem időtállóak, mert nem az időtlenség, vagyis nem a Lélek síkján jön létre a kapcsolódás. Másrészt az egóból kapcsolódó férfi és nő sosem lehet Király és Királynő, mert az egó uralkodik benne, az eredendő Férfi és Nő minőséget pedig az Önvaló hordozza. Csak Önvalóját élő Férfi és Nő lehet Király és Királynő a kapcsolatban, az Önvalójából élő ember pedig kizárólag a Lelkéből kapcsolódik, a másik fél Lelkével, Lényével, számára semmilyen egó alapú kapcsolódásnak nincs helye a kapcsolatban.

Az Élet mozgás, és minden mozgás alapfeltétele a pozitív és negatív, aktív és passzív energiák megfelelő és harmonikus működése. Ugyanez igaz a Párkapcsolatra is, csak akkor lehet életteli, harmonikus és kiegyensúlyozott, valamint működőképes, ha a megfelelő oldalon a pozitív/aktív (férfi), és negatív/passzív (női) energiák a saját minőségük szerint működtetve vannak. Vagyis a férfi Férfi, a nő pedig Nő. Másrészt az életteliség feltétele az is, hogy Lelki Síkon kapcsolódjanak egymással, mert csak abban van Élet, amiben ott van a Lélek. Az egó a halandó részünk, az ezen a síkon létrejött kapcsolatok éppen ezért halandóak. Az energiák nem megfelelő működésének, és az egó alapú kapcsolódásnak köszönhetően a kapcsolat ellaposodik, életképtelenné válik, szétesik. Ugyanígy működésképtelenné válik az a férfi-nő kapcsolat, amiben szülői minták jelennek meg, vagyis ha a férfi apa szerepet, a nő pedig anya szerepet tölt be a társával szemben a kapcsolatban. Ugyanis a szexuális energiák csak Nő és Férfi viszonylatban életképesek, szülő-gyermek energetikai viszonyban nem.

Persze mindezek ellenére ettől még előfordulhat, hogy a két fél élethosszig együtt marad, de ez csak azért van, mert akármilyen okból is, úgy döntenek, hogy fenntartanak egy valójában életképtelen és már nem működő kapcsolatot. Amely mögött mindig ott van az, hogy könnyebbnek találják ellaposodott kapcsolatban élni, mint önmagukkal szembenézni és változni, amiben kell, valamint meglépni, amit meg kell lépni. Erőfeszítés és felelősségvállalás nélkül ugyanis nincs változás. Az illúzió csapdájában nem veszik észre, hogy az élettelen kapcsolat fenntartása sokkal több energiát emészt fel, – és ráadásul még boldogtalanok is – mint az a változás és változtatás, amire az életképtelenné vált kapcsolat ösztönzi mind a két felet. Ugyanis, ha az energiák el kezdenek a helyükre rendeződni, az lökést ad a pozitív irányú elmozdulásnak, így az energiák támogató lendülete révén az Élet, s ezáltal a kapcsolat magától ismét mozgásba lendül, vagyis a kezdő lépés megtétele után a változás és változtatás kevesebb energiát igényel a két féltől. Ráadásul az egyik fél változása változást indukál a másik félben is…

Az egymás iránti Szeretet és Tisztelet az, ami ilyen helyzetben segítheti mindkét felet Önvalója, eredendő szerepe felvállalásában, hogy a férfi vállalja az aktív, Királyi pozíciót, a női pedig a passzív Királynői szerepet. Ugyanis a Szeretet és Tisztelet a záloga annak, hogy mindenki szabadon az lehessen, aki, vagyis Önvalóját élhesse. A Tiszteletnek azonban két forrásból kell táplálkoznia: mindkét féltől önmaga felé is, és a másik felé is. Csak akkor lehet Király a király, és Királynő a királynő, a „Tánc” pedig harmonikus, és egy életen át lüktető, élettelien áramló.

                          Tuboly Beatrix
2014. február

(Felhasznált képek forrása: Pixabay – szabadon felhasználható képek)